Amerika választ – a vidéki patriotizmus és a decentralizált demokrácia ereje
Akárhogy is alakul november 3-án az időközi választás Amerikában, az Egyesült Államok működési szerkezetét ez nem fogja megingatni. Az USA alapvető működési mechanizmusát tekintve nem függ semmilyen nagyhatalmi erőközponttól: erős a demokrácia, a fékek és egyensúlyok stabilak, a döntéshozatal decentralizált pilléreken nyugszik. Mindez azért van így, mert az országot már születésekor, a Függetlenségi nyilatkozat megalkotásakor a szuverenitás elvei alapján hozták létre.
Amerikától többek között a minimalizált bürokráciát, a hatékony ügyintézést, a rugalmasságot, a barátságos ügyfélszolgálati hozzáállást és a magánélethez való jogok érvényesítését lehet tanulni. Az USA-ban a meritokrácia működik, az amerikaiak értelmezésében a versenyképesség elengedhetetlen tényező egy ország sikerét tekintve, míg a nepotizmus, a kronizmus és a kakisztokrácia jellemzően európai vagy még inkább kelet-közép-európai gyakorlat.
Az USA nem a benne fogant nagy tettek, felhőkarcolók vagy világelső szerepvállalása miatt példamutató ország, sokkal inkább meghatározó az a lüktető energia, amit ez a társadalom ezernyi parányi érdekcsoportjával, stabil középosztályával és hétköznapi polgárainak szabadságszeretetével vívott ki magának. Matolcsy György 2004-ben megjelent Amerikai birodalom című könyvében lényeglátóan fogalmazta meg az Egyesült Államok versenyelőnyét a nyugati világ többi szereplőjével szemben: az USA behozhatatlan előnye, hogy összehangoltan és hatékonyan képes alkalmazni a társadalomszervezés valamennyi eszközét – a hírszerzést, a politikai és katonai apparátust, a gazdasági és pénzügyi mechanizmus működését, valamint a szellemi-kulturális úgynevezett puha eszközöket.
A liberalizmus hanyatlása az Egyesült Államokban Ronald Reagan elnöksége idején kezdődött. Később a demokraták Bill Clinton vezérletével még képesek voltak megszerezni az elnökséget, de Clintonnak is jobbra kellett tolnia gazdaságpolitikáját ahhoz, hogy nyolc évig hatalmon tudjon maradni. Az elmúlt 30-40 év során az amerikai patrióta-konzervatív oldal megerősödött; a demokrata párt időnkénti fellángolását Obama és Biden idején már csak a tömeges migrációból legalizált szavazóknak, a színes bőrű lakosságnak és az északkeleti parton élő, kissé elkényelmesedett fehér háziasszonyoknak köszönheti.
Európával ellentétben a vidéki amerikaiak hagyományos szellemisége tartósan segítette a republikánusok sikereit. Donald Trump elnöksége alatt ez a patrióta elkötelezettség tovább erősödött, ennek köszönhetően a hazafias érzelmű amerikaiak stabil szavazótömböt alkotnak az ország számos államában. A túladóztatott északi államokkal ellentétben a déli államok több mozgásteret biztosítanak a lakosságnak – nem csoda, hogy Texasban egy útszéli étkezdében a törzsvendégek egyike azt kérdezte, hogy „Taxachusetts” államból érkeztek-e, ahogy maguk között az USA legliberálisabb államát, Massachusettset becézik. Az amerikaiak nagy része egyértelműen elutasítja a „tax and spend”, azaz adóztatásra és túlköltekezésre felépített kormányzást.
Globális elemzők szerint az amerikai birodalom azért működik hatékonyan nemzetközi szinten is, mert egy pozitív szaldójú „nyer-nyer” társasjátékot igyekszik megvalósítani, míg a korábbi hagyományos birodalmi elitek a történelem során egyfajta „nyer-veszít” játékot erőltettek más országokra: nem a kölcsönös sikert helyezték előtérbe, hanem uralkodtak és kifosztották a leigázott népeket.
Az időközi választások kimenetelét még nem ismerjük, az csak november 4-én fog körvonalazódni. Nemzetközi kitekintésben azonban érdemes leszögezni, hogy nem értek egyet azokkal a véleményvezérekkel, akik az Egyesült Államokat patás ördögként vagy gonosz nagyhatalomként aposztrofálják. Sőt, érdemes cizellálni az USA politikai arculatát és hangsúlyozni, hogy lényegében a globalista liberális demokrata vezetés sajátossága, hogy rendre olyan intervencionista és háborús uszító politikát folytat, amely hosszú távon sírba taszíthatja nemcsak Amerikát, de Európát és az egész világot is.
Éppen ezért lehetünk hálásak Trump pacifista erőfeszítéseiért, hiszen kezdettől fogva, immár négy éve szorgalmazza a békekötést Ukrajna és Oroszország között. Sajnálatos módon a Hormuzi-szoros körüli konfliktushelyzet nem oldódott meg, Trump tervezett katonai akciója Irán ellen pedig a mai napig nem ért véget. Az amerikai szavazók azonban nem a nemzetközi események tükrében fognak dönteni, hanem dominánsan gazdasági és egyéb belpolitikai megfontolások mentén adják le voksukat november 3-án.
Az USA-ban a demokrácia továbbra is erős, a gazdaság kiszámíthatóan teljesít. Az idősebb Bush elnök ezt a milliónyi alulról burjánzó, decentralizált társadalmi berendezkedést „thousand points of light”-nak, azaz ezernyi fénypontnak hívta. Minden érdek fontos, minden kis részlet számít, hiszen a gomb nélkül könnyen leesik a nadrág.
