Kiforgatott érveléssel támadják Paks II-t
A globális energiaigény gyors növekedése és az adatközpontok, valamint a mesterséges intelligencia térnyerése nyomán világszerte újra az atomenergia kerül a figyelem középpontjába. A McKinsey Global Institute júniusi elemzése szerint nukleáris reneszánszról beszélhetünk: az adatközpontok, az elektromobilitás, az ipar elektrifikációja, a dekarbonizáció és az energiabiztonság egyaránt növelik az atomenergia iránti érdeklődést. Az IAEA forgatókönyveire támaszkodva arra jutottak, hogy a nukleáris energiatermelés 2050-ig akár több mint kétszeresére is nőhet.
Európában szintén változik a kép. Franciaországban Emmanuel Macron új nukleáris programot hirdetett, amelynek része a meglévő reaktorok üzemidejének meghosszabbítása és új blokkok építése. Olaszország pedig, amely az 1987-es népszavazást követően fokozatosan teljesen kivonult az atomenergia-termelésből, most jogilag is megteremti a visszatérés lehetőségét. A Meloni-kormány törvényét szeptember 23-án fogadta el a szenátus. A tervek között új generációs és moduláris reaktorok szerepelnek, a kormány pedig hosszabb távon legalább 11, akár 22 százalékos nukleáris részaránnyal is számol.
A kérdés azért is fontos, mert az elmúlt évek egyik legfontosabb energetikai tanulsága éppen az, hogy a villamosenergia-igényre vonatkozó prognózisok rendkívül gyorsan változhatnak. Az IEA például a közelmúltban kénytelen volt jelentősen módosítani korábbi előrejelzéseit, miután kiderült, hogy az Egyesült Államok 2026-os villamosenergia-fogyasztását legalább 100 terawattórával alábecsülte. A korrekció egyik legfontosabb oka az adatközpontok és a mesterséges intelligencia vártnál gyorsabb térnyerése volt.
A globális előrejelzések is változtak: az IEA szerint 2026 és 2030 között a világ villamosenergia-igénye éves átlagban 3,6 százalékkal növekedhet. Vagyis a kiinduló kérdés nem egyszerűen az, hogy mekkora az atomenergia százalékos részesedése a globális termelésből, hanem az is, hogy mekkora villamosenergia-rendszerben kell ezt a termelést biztosítani.
Ha például a nukleáris termelés 2050-ig megduplázódik, miközben a teljes világpiaci villamosenergia-termelés ennél is gyorsabban nő, akkor az atomenergia százalékos részesedése akár változatlan maradhat, vagy tovább csökkenhet. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy az atomenergia gazdasági vagy energetikai jelentősége mérséklődik. Éppen ezért a százalékos részesedés önmagában meglehetősen gyenge mérőszám annak megítélésére, hogy egy energetikai technológia erősödik vagy gyengül. Az abszolút termelés, a működő és épülő kapacitások, az új beruházási döntések, az engedélyezés alatt álló projektek és mindenekelőtt a várható villamosenergia-igény együttes vizsgálata jóval árnyaltabb képet ad.
Van azonban egy másik szempont is, amelyről az atomenergia visszaszorítását szorgalmazó vitákban kevesebb szó esik: az ipar versenyképessége. Az egyre növekvő villamosenergia-igényű ágazatokat nem lehet takarékoskodásra inteni. Ezért, ha egy ország nem tud megfelelő mennyiségű, stabilan rendelkezésre álló és versenyképes árú villamos energiát biztosítani az új beruházások számára, a beruházások könnyen más országokban valósulhatnak meg. Az a gazdaság, amely nem tud elegendő energiát biztosítani a következő ipari ciklushoz, versenyhátrányba kerülhet.
Európa már érzékeli ennek a kockázatát. A Reuters márciusban arról számolt be, hogy az Iberdrola, az RWE és a Siemens Energy is jelentős amerikai beruházásokkal készül. Az Egyesült Államokban 2025 és 2029 között mintegy 1100 milliárd dollárnyi közműberuházással számolnak, miközben az adatközpontok növekvő áramigénye új piacot teremt az energiatermelők és a hálózati cégek számára.
A szakmai vita szempontjából az is fontos, hogy az olvasó teljes képet kapjon az egyes kutatóintézetek finanszírozási és együttműködési hátteréről. A REKK projektjei között például több, a European Climate Foundation által támogatott kutatás is található. Ezek között volt például a háztartási megújulótermelés szabályozását vizsgáló projekt, valamint több energiahatékonysági és dekarbonizációs kutatás. A kutatóközpont részt vesz a német szövetségi környezetvédelmi, klímavédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonsági minisztérium European Climate Initiative (EUKI) programjából finanszírozott projektekben is. A jelenleg futó FLEX4CEE program ilyen támogatásból valósul meg, és egy korábbi REKK–WWF kutatás finanszírozásában is szerepet játszott az EUKI.
Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy egy kutatóintézet szakmai álláspontját a finanszírozó határozza meg. Azt azonban jelzi, hogy az energetikai vitában a kutatások finanszírozási és intézményi hátterének bemutatása is releváns lehet.
