Azbesztügy: milliós terhek és késlekedő állami támogatás
Az Ausztriából érkezett azbeszttartalmú kőzúzalék egyre több magyarországi településen okoz súlyos problémát, az érintett önkormányzatoknak pedig jelentős összegeket kell saját forrásból előteremteniük a védekezéshez. A tavasszal kirobbant ügy akár 250 települést is érinthet, az állam hárommilliárd forintos pályázati keretet biztosított a kármentesítésre, amelyhez önerőt is elő kell teremteni.
Szombathelyen milliárdos nagyságrendű munkálatokról van szó, Zalaegerszeg önmagában félmilliárd forintra tart igényt, miközben Kőszegen szeptemberben is rendkívül magas levegőbeli azbesztrost-koncentrációt mértek.
A Fidesz-kormány májusban 100 millió forint rendkívüli támogatást ítélt meg Zalaegerszegnek az azbeszttel érintett helyszínek rendezésére, amelynek folyósítása már az új kormányra hárul. A zalai megyeszékhelyen a gyermekintézmények közelében lévő helyszíneken a Greenpeace ajánlásának megfelelően intézkedtek, a szennyezett burkolatot felszedték és elszállították, a költségeket azonban a későbbi állami támogatás reményében előlegezték meg.
Zalaegerszeg polgármestere szerint a többi helyszínnel is haladtak volna, de azokra már nem kaptak szakhatósági engedélyt. A számokból látszik, hogy egyetlen város félmilliárdos igénye a teljes országos alap egyhatodát vinné el, Sopron több tízmilliót fizetett ki saját forrásból, Szombathely pedig milliárdos munkálatokra kényszerül.
Szombathelyen az Oladi Platón mintegy 12 kilométeres, 24 utcát érintő úthálózat kőzúzalékában mutattak ki azbesztet, ahol több mint ezer ember él, és mintegy 100 ezer tonna szennyezett kőzet lehet. A szennyezett felületek lezárása mintegy másfél milliárd forintba kerülhet, ebből közel egymilliárd az Oladi Platón, további 542 millió pedig a város többi érintett pontján. Megyei jogú városként 30 százalékos önerő terheli, így mintegy 500 millió forintot kellene saját költségvetéséből előteremtenie.
A Greenpeace bírálta a szennyezett részek lefedését, mivel ha az azbeszttartalmú kőzúzalékot nem távolítják el, későbbi kátyúsodásnál vagy útmunkánál ismét előkerülhet, az eltávolítás pedig drágábbá válhat. Szombathelynek több mint 4 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást is be kellene fizetnie, ráadásul a Tisza-kormány júliusban leállította az M86-os és M87-es gyorsforgalmi fejlesztések koncessziós konstrukcióját, ami bevételkiesést okozhat.
Az ügy nemzetközi szálát az adja, hogy a szennyezett kőzúzalék osztrák, elsősorban burgenlandi bányákból került Magyarországra. Magyar Péter május 21-én Bécsben tárgyalt az osztrák kancellárral, és bejelentették egy közös bizottság létrehozását, a „szennyező fizet” elvét érvényesítve. Szeptember végéig azonban nem látható olyan osztrák pénzügyi kötelezettségvállalás, amelyből a kármentesítést finanszíroznák.
A 2010-es vörösiszap-katasztrófához képest szembetűnő, hogy akkor napok alatt felállt a központi válságkezelés: a gátszakadás után másnap a miniszterelnök a helyszíni intézkedésekről számolt be, egy héten belül pedig megteremtették az állami felügyelet lehetőségét. A mostani azbesztügyben ezzel szemben tavasszal jelentek meg az első riasztások, az országos támogatási alapot júliusban jelentették be, a pályázat pedig csak szeptemberben nyílt meg, miközben Kőszegen továbbra is rendkívül magas levegőbeli rostkoncentrációt mértek.
