Az AfD újabb tartományt hódított meg, a CDU történelmi vereséget szenvedett
Szász-Anhalt után Mecklenburg-Elő-Pomerániában is a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) szerezte meg az első helyet a tartományi választásokon. A baloldali koalíció miatt azonban az AfD nem tud kormányt alakítani.
Friedrich Merz kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ugyanakkor a parlamenti küszöb alá zuhanva története során először kiesett a helyi törvényhozásból.
Növekvő elégedetlenség a CDU-n belül
A CDU-n belül egyre nagyobb az elégedetlenség, a többség szerint egy ekkora történelmi vereség nem maradhat következmények nélkül. Merz ennek ellenére határozottan elutasította a lemondást, és a megkezdett reformprogram folytatását jelentette be.
Van mozgástér Merz leváltására, de kockázatos
A párton belüli elégedetlenség motorjai a tartományi szervezetek vezetői, különösen azok, akiknek a saját bázisukon kell szembenézniük a szavazók elvesztésével. A szász-anhalti vereség után a mecklenburgi kiesés olyan pont, ami után már a nyugati, hagyományosan erősebb CDU-bástyák vezetői is úgy érezhetik, hogy Merz személye és a szövetségi kormány reformjai közvetlen veszélyt jelentenek az ő helyi pozícióikra is.
A következő napokban várhatóan zárt ajtók mögötti egyeztetések kezdődnek, ahol a tartományi miniszterelnökök és hangadó emberek megpróbálják meggyőzni Merzet arról, hogy a párt és az ország érdekében önként adja át a helyét egy konszenzusos utódnak. Ha Merz ennek is ellenáll, a nyomásgyakorlást áttehetik a szövetségi parlamenti frakcióra. Ha a képviselők többsége kihátrál mögüle, a kormányzás technikailag bénul meg, ami már tarthatatlan helyzetet teremtene a számára.
Rendkívüli pártkongresszus is szóba kerülhet
Amennyiben a belső tárgyalások nem vezetnek eredményre, a radikálisabb szárny megpróbálhatja hivatalos úton is megkérdőjelezni Merz pártelnöki legitimitását. Ehhez egy rendkívüli pártkongresszus összehívását kell elérniük, ahol új pártvezetést választhatnának.
Ez a lépés ugyanakkor hatalmas kockázattal jár a CDU számára, hiszen egy ilyen belső csata a nyilvánosság előtt zajlana, ami tovább rombolhatná a párt választói megítélését.
Ráadásul egy kongresszus megszervezése heteket vesz igénybe, miközben a kormánynak működnie kellene. Nem mellékes az sem, hogy a belső ellenzéknek fel kell mutatnia egy olyan integratív figurát, akit a párt keleti, konzervatívabb, az AfD-vel versengő és nyugati, mérsékeltebb, középre húzó szárnya is egyaránt elfogad.
