Ukrán üzemanyag-tároló: Ruff Bálint mondhatja ki a végső szót?
A Mol és az ukrán Naftohaz szeptember 20-án aláírt szándéknyilatkozata után a kormány azt kifogásolja, hogy a társaság nem egyeztetett vele előre. Csakhogy az előzetes üzleti megállapodás és a tényleges beruházási döntés nem ugyanaz, ahogy az állami tulajdonosi részesedés sem jelent automatikus kormányzati vétójogot.
Vajon milyen konkrét jogalap alapján kellett volna a Molnak előzetesen engedélyt vagy hozzájárulást kérnie? Erre a visszafelé mutogató és ezúttal is téves adattal dobálózó Magyar Péter sem felelt egyértelműen.
A részvényes nem azonos a kormánnyal
A magyar állam jelentős részvényes, de a részvényesi pozíció önmagában nem alakítja át a Molt állami vállalattá. Képviselője részt vehet a közgyűlésen, szavazhat, élhet a számára biztosított különleges jogokkal, és a társaság irányítására is lehet befolyása. Az azonban más kérdés, hogy megmondhatja-e a Mol vezetésének: egy konkrét üzleti tárgyalást folytathat-e.
Ráadásul a Mol alapszabálya szerint egy részvényes vagy részvényesi csoport a szavazati jogok legfeljebb 10 százalékát gyakorolhatja.
Nem világos ezek alapján, hogy a Molnak miért is kellett volna akár az Orbán-, akár a Tisza-kormánnyal egyeztetnie a beruházás ötletéről.
A beruházás későbbi szakaszában már más lehet a helyzet
Ha a Mol néhány év múlva ténylegesen úgy döntene, hogy megépíti a tárolót, akkor a beruházás nagyságától és pontos műszaki tartalmától függően többféle hatósági eljárásra, engedélyre és vizsgálatra lehet szükség. A Mol maga is arra hivatkozik, hogy a hatósági feltételek vizsgálata még hátra van. Az állam ebben a szakaszban hatóságként már megjelenhet, de az továbbra sem a kormány politikai álláspontjának érvényesítését jelenti. Attól, hogy a kormány nem támogat egy beruházást, még nem következik automatikusan, hogy egy szükséges hatósági engedély jogszerűen megtagadható, de van még fontosabb nyitott kérdés.
Egy módon tiltható meg a Mol beruházása
Van egy szempont, amelyet nem lehet a részvényesi jogok közé sorolni: ez pedig a nemzetbiztonság, amiről a hír kipattanása után azonnal szó esett. A magyar szabályozás kritikus szervezetként és infrastruktúraként kezeli a kőolaj, a motorbenzin, a gázolaj és a kerozin biztonsági készletezéséhez kapcsolódó egyes szereplőket és létesítményeket.
A külföldi befektetések nemzetbiztonsági átvilágítását az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi, az eredményről a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős minisztert tájékoztatja.
Ő jelenleg Ruff Bálint, aki tiltó döntést is hozhat, amennyiben a beruházás sérti Magyarország biztonsági érdekét.
Azonban ez nem jelent általános nemzetbiztonsági vétójogot bármely beruházással szemben. A külföldi befektetések átvilágítására vonatkozó törvény meghatározott jogügyletekre és külföldi befektetőkre vonatkozik. Ezért volna lényeges tisztán látni a Naftohaz pontos szerepét: nem mindegy ugyanis, hogy az ukrán vállalat pusztán üzleti partnerként vesz részt a projektben, vagy tulajdonosi, üzemeltetési esetleg más, a törvény hatálya alá tartozó jogosultságot szerez. Az üzleti konstrukcióra rákérdeztünk a Molnál, de választ nem kaptunk.
Magyarán: ha a Mol magyar vállalatként, saját beruházásként építene egy üzemanyag-tárolót, az államnak nem keletkezik automatikusan joga arra, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megtiltsa a beruházást. Ugyanis pusztán attól, hogy háborúban áll Oroszországgal, Ukrajna nem válik automatikusan tiltott üzleti partnerré. Ha viszont a projekt külföldi befektetésnek minősülő jogügyletet is magában foglal, a biztonsági átvilágításnak már lehet tényleges blokkoló hatása.
