Sokkoló adatok az európai gyerekházasságokról: hová tűnt 350 kislány az állam szeme elől?
Amikor a papíron létező modern európai jogrendszer találkozik a valósággal, a globális migrációval és a zárt közösségek szokásjogaival, a rendszer hajlamos teljesen lebénulni. Európa-szerte – de legutóbb éppen Németországban – komoly felháborodást váltott ki a felismerés: hiába tiltja a törvény nagyon szigorúan, kiskorú lányok százai élnek feleségként felnőtt férfiak mellett. A helyzet azért vált ki óriási felháborodást, mert ez nem egyszerű kulturális nézeteltérés, hanem olyan jogi gödör, ahol a hatóságok hiába akarnak segíteni, a bürokrácia pont azokat a kislányokat sodorja még nehezebb helyzetbe, akiket meg kellene védenie.
Kontinentális zűrzavar és rejtett tragédiák
Az Európai Unió szintjén sincs egységes megoldás, mivel a családjog a mai napig szigorúan a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. Európában jelenleg teljes a jogi zűrzavar: míg a skandináv államok fix 18 éves korhatárt alkalmaznak, addig Franciaország, Írország, Litvánia és Észtország jogrendszere elméletben lehetővé teszi, hogy rendkívüli esetekben akár egy 16 évnél is fiatalabb személy házasságkötését is engedélyezzék.
Az UNICEF jelentései rámutatnak, hogy a jelenség Kelet- és Délkelet-Európában, különösen a balkáni országokban, valamint Románia és Bulgária elszigeteltebb vidékein is jelen van, és semmi köze a közel-keleti migrációhoz. Ezekben a régiókban a probléma elsősorban a mélyszegénységben élő, szegregált roma közösségeket érinti. Szerbiában például a roma nők csaknem 44 százalékát házasítják össze a 18. életévük betöltése előtt. Ezek a házasságok hagyományos, közösségi alapon köttetnek, papíron nem léteznek, így a hatóságok számára teljesen láthatatlanok maradnak. Az érintett kislányok azonnal kiesnek az iskolából, esélyük sincs belépni a munkaerőpiacra, és gazdaságilag teljesen kiszolgáltatottá válnak a férjüknek és a tágabb családi klánnak.
Digitális csapda
A modern technológiával a kényszerházasságok részben átköltöztek a digitális térbe. Az emberkereskedők zárt közösségimédia-csoportokat és titkosított alkalmazásokat használnak a lányok közvetítésére. A kislányok fotóit feltöltik egy hálózatra, ahol a gazdagabb nyugat-európai diaszpóra tagjai licitálhatnak rájuk. A házasságot online kötik meg, majd a kislányt turistavízummal vagy családegyesítési kiskapukon keresztül utaztatják a célországba, ahol a nyelvtudás hiánya és a telefonja elvétele miatt teljesen láthatatlan rabszolgává válik.
A legnagyobb akadály a felszámolás előtt magában a nyugati intézményrendszerben van. A szociális munkások és a rendőrök sokszor a politikai korrektség csapdájába esnek. Félnek attól, hogy ha keményen fellépnek egy bevándorló vagy kisebbségi család ellen, akkor rasszizmussal vagy iszlamofóbiával vádolják meg őket. Emiatt a hatóságok hajlamosak a családon belüli erőszakot és a kislányok szexuális kizsákmányolását kulturális tradíciónak minősíteni, és inkább elfordulnak a problémától.
