Varga Vilmos: Egy Színművész Emlékezete
Varga Vilmossal több éven keresztül, rendszeresen találkoztam, a rendezvényeinket mindig alig vártam. Ezek a késő délutáni vagy esti beszélgetések sok örömöt hoztak számomra. Beszélgessünk, gondoltuk, és elmerültünk a színház varázslatos világában.
A Pece-parti társulat, amelynek tagja volt, nem csupán előadásokat kínált, hanem egyfajta közösséget is teremtett. Vilmossal és a többiekkel folyamatosan úton voltunk, bejártuk fél Európát, és közben felfedeztük a székely gyökereket Svédországban, ahol a székelyek lelke különös erővel él. Van ott egy falu, amelynek minden lakója székely származású, és az előadások során a magyar nyelv varázsa élénken megmutatkozott.
A társulat repertoárja széles spektrumot ölelt fel, a klasszikus művektől kezdve, mint például Az ember tragédiája és Hamlet, a modern írásokig terjedt. A közönség számára emlékezetes pillanatok születtek a templomok színpadán, ahol mindenki szívből játszotta szerepét. A vándorszínészek alázata és tehetsége itt újra életre kelt, hiszen a csapat minden tagja aktívan részt vett a produkciók létrehozásában a jelmezek készítésétől kezdve a színpad berendezéséig.
Utoljára tíz éve találkoztam Vilmossal, egy nagykörúti söröző teraszán. Az eszmecsere középpontjában a forradalom állt; anekdotákat meséltünk, és ő végül elszavalta a Petőfi Sándor egyik gyönyörű versét. A vers, amely a természet és az élet szépségeit ecseteli, minket is elvarázsolt. Ekkor már tudtam, hogy egy különleges emberrel állok szemben, aki képes mélyen megérinteni az embereket művészetével.
Varga Vilmos most már a színpadok felett, Thália isteni birodalmában játszik. Emlékét nem csupán a színházban, hanem a szívünkben is őrizzük. Az ő alázata és szeretete a színművészet iránt példamutatóan hatott mindenkire, aki valaha is részese volt az előadásainak.
A társulat öröksége tovább él, és mi, akik ismertük Vilmost, magunkkal visszük a tanulságait, a szenvedélyét a színház iránt, és azokat az értékeket, amelyeket ő képviselt. Olyan örökséget hagyott hátra, amely nemcsak a művészetről szól, hanem a közösségi és kulturális identitásról is, melyet érdemes megőriznünk és tovább adnunk a következő generációknak.
