Harangok évgyűrűi a Műcsarnokban: Berecz András kiállítása
A Műcsarnokban megnyílt Berecz András „Harangok évgyűrűi” című kiállítása különleges látványt nyújt a látogatóknak. A kiállítás fókuszában a harangok vizuális és akusztikus világának felfedezése áll, amely a templomok szakrális terével és a kereszténység hagyományaival is összefonódik. A tárlat nem csupán a harangok mélyebb megértését célozza, hanem a hozzájuk fűződő emberi történeteket is bemutatja.
Berecz András, a közismert mesemondó és fotóművész úgy véli, hogy a harangok nem csupán hangszerek, hanem egyfajta közvetítők, amelyek az ember és a Teremtő közötti kapcsolatot hívatottak megjeleníteni. „A templomtorony tengely az ég és a föld között. Egy aranyhíd a Teremtő és az ember között,” fogalmazott a művész, aki a kiállításon a harangnyelvek paláston hagyott nyomait lírai festészeti gesztusokká alakította.
A kiállítás kurátora, Szegő György emelte ki, hogy a tárlat már korábban utazó formában is bemutatásra került, bejárva Kassától Dél-Erdélyen át Bécsig és Rómáig. A Műcsarnokban való megjelenés lehetőséget biztosít arra, hogy a fotóművészet és a szakrális tartalom egy új, innovatív keretet kapjon.
Harangozás a történelem tükrében
Az 1456-os nándorfehérvári diadal óta harangoznak szerte Európában, és a harangozás kötelezettsége a kereszténység felvételével párhuzamosan jelent meg Magyarország területén. Szegő György emlékeztetett arra is, hogy a harangozók ősi tudása ma már kiveszőben van, ahogy az elektronikus hangosítás egyre inkább átveszi a manuális módszerek szerepét. „Éppen ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük a harangozók munkáját és örökségüket,” hangsúlyozta a kurátor.
A tárlat különös figyelmet fordít a harangok szerepére a közösségi életben, bemutatva, hogy a harangozással nem csupán vallási cselekmények zajlanak, hanem a helyi közösségek identitását is megerősítik.
A harangok akusztikai világa
Az archeoakusztika tudománya, amely a hangkörnyezet szakrális összefüggéseit kutatja, szintén hangsúlyos szerepet kap a kiállításon. Ez a tudományág nem csupán a modern építkezéseket, hanem az ősi kultúrák által épített földalatti templomokat, a hypogeneumokat is tanulmányozza, amelyek a közösségek életét meghatározó, sötétségben zajló rítusokat rejtettek.
Szegő György szerint a harangok és örökségük megértése alátámasztja a közösség és az egyén közötti kapcsolatokat, azok történeteit, amelyeket egy-egy harangozó generációról-generációra ad át. „Berecz András művei a harangok életéről és azok jelentőségéről beszélnek. A harangok akusztikai világa egy új szemléletet hoz a művészetbe,” tette hozzá a kurátor a tárlat jelentőségéről.
Összegzés
A Műcsarnok kiállítása nem csupán vizuális élmény, hanem egy mély reflexió is a tradíciókról, a közösségi életről és a kultúrák találkozásáról. A látogatók bepillantást nyerhetnek a harangok varázslatos világába, és együtt érezhetik a múlt és a jelen összekapcsolódását, amely a harangok édes zúgásában hallatszik.
