Vörösterror Budapesten és Milánóban
Az erőszak fogalma megannyi dimenzióval bír, hiszen a terror nem csupán a fizikai erőszakra korlátozódik; a lelki terror is egyre inkább a társadalmi diskurzus része. A kiváltott félelem célja nem más, mint az irányítás és hatalom megszilárdítása, amely Észak-Korea esetében minden képzeletet felülmúl. Az észak-koreai rezsim olyan brutális eszközöket alkalmaz, amelyek a legnagyobb diktatúrákból ismertek, és az állampolgárok elnyomása mellett szürreális törvényekkel is sújtják őket. A Squid Game vagy a K-pop tilalma például a nép forradalmi hajlamának letartóztatását célozza.
Ezek a jogszabályok nem csupán elméleti síkon léteznek; a valóságban börtönök és kényszermunkatáborok várják a „bűnösöket”. Az akasztások, amelyek középiskolás diákokat is érintenek, világosan jelzik, hogy a terror milyen mélyen gyökerezik a rezsim politikai konstrukciójában.
De a terror nem állami formáinak is megvan a maguk súlya. A legutóbbi budapesti, úgynevezett antifasiszta támadások ügyében a Fővárosi Törvényszék már első fokon ítéletet hirdetett. A felperesek között találni olyanokat is, mint Ilaria Salis, aki mentelmi joga mögé bújva továbbra is rágalmazhatja hazájukat az Európai Parlamentben. Ebből is látszik, hogy a nemzetközi politikai diskurzus mennyire torzult.
A Maja Trux néven ismert elkövetőt nyolc év fegyházra ítélték sok más mellett. A rendelkezésre álló pszichiátriai szakvélemény megállapítja, hogy ugyan normális élettani paraméterekkel bír, de a jelentős szorongás és a teátrális reakciók jellemzik. Míg az ügyvéd védekezése méltatlan a bíróság előtt, a fiatalok tömeges bántalmazása, amely során emberek súlyos sérülésekkel kerültek kórházba, alig tükrözi az eljárás súlyát.
Az Antifa szó, mint egyfajta kulturális jelenség, nem csupán politikai ideológiát sugall, hanem a terrorizmus egyik definíciójává is vált. Módszereik és céljaik komoly frissítést igényelnek a társadalmi diskurzusban. Az olaszországi téli olimpia alatt is megjelentek a szokásos antifasiszta demonstrálók; a történeti emlékek és a szavak mellett a tetteik egyértelműen erőszakosak és destruktívek.
A rendőrség, akik korábban elhanyagolták a háttérben zajló eseményeket, immár felismerte a problémát és lépett, ahogy a firenzei és római események után az olasz hatóságok is megtették. Az események során a civil helyzet és a hatóságok reakciókigénylik a komplex megértést. Az olasz anti-terrorizmus rendeletei pedig egy új dimenziót nyitottak meg a politikai felelősség terén, amikor a tüntetések eszkalációja mellett egyre inkább prioritásként kezelik a közbiztonságot.
A mai diskurzusban nem csupán a fájdalmunk és a félelmünk kell, hogy középpontban álljon, hanem a hatékony, közéleti viták elindítása mellett a társadalmi szolidaritásra és a nép saját jogaiért való kiállására is szükség van. A terror, legyen az állami vagy egyéni, nem szűnhet meg anélkül, hogy a némaság helyett a hangunkat adjuk. Most van itt az ideje, hogy megértsük és küzdjünk a köztársaságunk megvédéséért.
