Önsorsrontás Székelyföldön: A Dracula-park Debrecenben
Székelyföld kulturális és történelmi identitásának megőrzése érdekében komoly aggodalmakat vet fel, hogy a csíkszeredai Dracula-park létrehozása egy példaértékű magyar vállalkozó, Lénárd András nevéhez fűződik. Ő a Csíki sör megalkotójaként vált ismertté, és most azon az úton halad, hogy a nemzet szellemi örökségét egy olyan attrakcióval ötvözze, amelyet sokan magyarellenesnek tartanak. A park célja, hogy a különböző kultúrákat egyesítse, ám ennek ára lehet Székelyföld identitásának csorbítása.
Bár a turizmus fontos gazdasági erőforrás, a kérdés felmerül: milyen áron? Az elmúlt évtized történései, mint például Erdély elvesztése, sokat elmondanak a román történelemhamisításról, amely nem csupán szellemi téren, hanem kulturális szinten is megnyilvánul, a románság folyamatos propagandája részévé vált. A román politikai elit célja a más nemzetiségűek, így a magyarok eltüntetése, a jogokképviselet eltiprása volt, amelynek eszközei a nyelvi diszkrimináció és az erőszakos asszimiláció.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a magyar közösség, amely visszafogott magatartást tanúsított, nem feltétlenül találja meg a hangját a román kormányzattal folytatott párbeszédben. A román történelemhamisítás feléledése annak köszönhető, hogy a magyar érdekképviselet gyakran alulmarad a hatalmi diskurzusban. Az RMDSZ mentsége, miszerint a történelmet a történelemtudomány feladatai közé sorolja, nem elegendő, hiszen elmarad a tények védelmét szolgáló érvekkel.
A Dracula-park lehetséges megvalósítása mögött rejlő szimbolika aggasztó. Egy olyan turisztikai attrakció, amely az ítélet, a mítoszok eloszlattása helyett a magyar közösség identitásának megtorpedózását eredményezi, nemcsak gazdasági, hanem kulturális aspektusból is visszalépés lenne. A parkra látogató külföldiek, köztük román turisták, nem csak a régió valódi értékeinek figyelmen kívül hagyásához járulhatnak hozzá, hanem fennáll a veszély, hogy a helyi kultúrát ellenséges viselkedéssel ötvözve asszimilációs hatásokat válthatnak ki.
A kérdés tehát nem csupán a gazdasági haszonszerzésen, hanem a nemzeti identitás védelmén is múlik. A román ideologiai fogásokkal operáló közhangulat, amely megpróbálja kisajátítani a valóságtól eltérő narratívákat, újra és újra próbára teszi a magyar közösség határait. Az atrocitásokra, történelmi sérelmekre való tudatos figyelemfelhívás és a magyar éntudat védelme érdekében a közösségnek mostantól hangsúlyt kell helyeznie a szolidaritásra és összefogásra a helyi értékek védelmében. A következő ezer évben Székelyföld sorsa nem csupán politikai frázisokban, hanem a közösségi tudatban és a kultúrában fog megfogalmazódni.
