Utánuk a vízözön – Mit hoz a választási eredmény Szerbiában?
Szerbiában az utca győzött, ha számszakilag nézzük. A valóságban azonban az egész politikai felépítmény rendült meg azzal, hogy a fiatalok mozgalma, az Egyetemista Lista legyőzte a Szerb Haladó Pártot a múlt vasárnapi előre hozott választáson. Olyanoknak adtak biankó csekket a szerbek, akik maguk sem tudják, miként kell irányítani egy országot.
Minthogy egyetemistákról van szó, az eddigi politikai tevékenységük nagyjából annyi volt, hogy felkészültek a felvételire, azt sikerrel vették és ünneplik, hogy bejutottak az iskolába. De a valódi munka most kezdődik, amikor el kell kezdeniük kormányozni az országot. Ilyet még soha nem csinált közülük senki, vagyis egyértelmű, hogy a szerbiai választók azt mondták: a régi adminztráció helyett jöjjön bárki, mert az egy korrupt és telhetetlen brigád, amely nem érdemli meg az emberek bizalmát. Az egyetemisták pedig tiszta arcúak, fiatalok és feltehetően teljesen ártatlanok.
Ez a narratíva él legalábbis jelenleg. A valóságról egyelőre nehéz tiszta képet alkotni. Az viszont szembetűnő, hogy az eljárás feltűnően hasonlít a Tisza Párt magyarországi sikeréhez, ahogy a „tiszta arcú diákok” Európa-szerte pontosan ugyanígy mozgósítanak, megrengetve a hagyományos politikai modelleket. Nem csupán a kormánypártok, de az összes régi párt megijedt, hiszen az alulról építkező mozgalmak láthatóan képesek arra, hogy a jelenleg ismert európai rendszereket tönkretegyék. Állításuk szerint a régi rendszerek öregek, korhadtak, természetszerűleg korruptak és rossz irányba vezetik az országokat. A technikai megoldások nagyon hatékonyak: az internetes közvetlen kommunikáció sokkal célzottabb, mint a régi tévészpotok, az óriásplakátok vagy a rádiós beszélgetős műsorok. Az érvek helyett harsány szlogenek vannak, villámvideók, pörgős zene és a legyőzhetetlenség aurája.
Alternatív valóság
Szerbia azonban más úton haladt, mint Nyugat-Európa, így nagyjából hasonlóan kényelmetlen volt Alekszandar Vucsiccsal tárgyalni, mint Orbán Viktorral. Szerbia a jelenlegi helyzetben távol van az euroatlanti csatlakozástól, nemcsak Belgrád, de Brüsszel miatt is. A Balkán nagyon érzékeny terület, amellyel Európa nem tud mit kezdeni óriási bürokráciája és politikai irányvonala miatt. A Balkánra mindenkinek fáj a foga, Oroszországnak is, Szerbia pedig természetes szövetségese Moszkvának. Legalábbis eddig az volt. Mostantól nagy kérdés, mit fognak kezdeni a bonyolult helyzetben az egyetemisták, bár pártjuk egyik vezetője azt mondta, fontos marad az orosz kapcsolat. Koszovót nem adják, ezt egyértelművé tették, igaz, Koszovó de facto egy külön ország, és már nem is nagyon foglalkozik az üggyel senki. De az orosz kapcsolat kemény dió, fontos hozzá a személyes viszony a moszkvai vezetéssel, és könnyű elbukni, ha csak a nyugatról érkező tanácsokra figyelnek a tapasztalatlan fiatalok. A jelek szerint egyelőre csak ez lehetséges. Az egész nyugati fősodratú sajtó ünnepel, mintha a Vucsics-korszak nyomasztó sötét felleg lett volna Szerbia fölött. Vagyis a fentebb leírt narratívát a tiszta arcú fiatalokról óvatosan kell kezelni. A politika ugyanis nem engedi meg ezeket a tiszta helyzeteket: a barikádokra felhágó, demokratikusan elkötelezett és minden bűncselekménytől undorral elforduló fiatalok tömegei csak a hollywoodi filmekben léteznek, az emberiség ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. De nem kétséges, hogy egy ilyen mozgalmat fel kell építeni és el kell adni, hogy a választók rájuk szavazzanak. Ebben pedig vannak olyanok, akik igazán profik, és látható, hogy működik a módszer.
Félelmetes jövő?
Szerbiában Vucsiccsal szemben 14 éven át teljesen tehetetlen volt a politikai elit, a rivális pártok és vezetőik képtelenek voltak fogást találni a karizmatikus vezetőn, akit a nemzetközi média ugyanolyan autokrata féldiktátornak nevezett, mint Orbán Viktort. Ez azonban sikerült a vezető nélküli és ismeretlen fiatalokból álló Egyetemista Listának, akik kis közösségeket alkotva a vidéki településeken kampányoltak és kigúnyolták az állami médiát.
Az öreg kontinens számos országában eljutottak oda, hogy a pártok már képtelenek irányítani, mindenhol vannak furcsa háttértörténetek, a koalíciók legtöbbször recsegnek-ropognak. Ha a gazdaság szereplői nem vennék át bizonyos mértékben a kormányok szerepét, Európa nagy bajba kerülne. Franciaország lényegében kormányozhatatlan volna, ha nem elnöki köztársaság lenne, Spanyolország szintén ezen az úton jár, Hollandia és Belgium már régóta tetszhalott politikailag, Németország pedig Angela Merkel távozása óta jár egy helyben. Az európai liberális elit féltékenyen őrzi megszerzett pozícióit, nem engedi be oda a nemzeti gondolkodású riválisait, így a rendszer régóta túlélte önmagát. Az elégedetlen diákok és az utcai harcosok közös munkája pedig az egész pártrendszert megrengetheti Európában, ha a tagállamok nem tesznek valami komoly lépést.
