Mi marad a zsebünkben?
Már két hete zajlik a jövő évi költségvetés beharangozója: a miniszterelnök többórás beszédet tartott a parlamentben, majd médiakörútra indult, hogy előre megmagyarázza a döntéseket.
Az egyenleg csak mínusz lehet. Sokan lesznek, akiknek havi több százezer forint hiányuk lesz, egész évben pedig több millió forinttal zárnak mínuszban. Mindegy, hogy egyszemélyes háztartásról vagy gyermekes családról, alkalmazottról, vállalkozóról vagy nyugdíjasról van szó.
A béremelések messze elmaradnak a választási kampányban ígértektől. Az egészségügyi szakdolgozók nettó 17,7 százalékos, a rendőrök 15 százalékos, a szociális ágazat dolgozói 17,8 százalékos, a közművelődésben dolgozók 10,7 százalékos, a pedagógusok 5,5 százalékos emelést kaphatnak nettóban; a bruttó emelésük ennél alacsonyabb lesz.
Ez a költségvetés nem teljesíti az uniós vállalást sem, hiszen a pedagógusok jövőre először nem érik el a diplomásátlagbér 80 százalékát, és ismét sokan lecsúsznak a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával élők közé. 2010 és 2024 között 1,3 millió honfitársunk tudott belépni a kockázattal élők közül a középosztályba; most fordulhatnak vissza.
Közben nő a munkanélküliség, országszerte elbocsátásokról és gyárbezárásokról lehet hallani. Idén június 30-án a GDP-arányos államadósság 75,1 százalék volt. A pontos számok még nem ismertek, de szinte biztos, hogy a jövő év végén ennél csak magasabb lesz. A kormány már júliustól veszi fel a hiteleket, ismét elindult az eladósodás útján.
Ezek után egyetlen kérdés marad: tényleg ezt akarták, akik a Tiszára szavaztak tavasszal?
