Ünnep és emlékezés
Az áldozatokra emlékezünk, a megalázottakra, a megszomorítottakra. Nem a hóhérokra, nem a sortüzeket vezénylőkre, nem a gyilkos gépezetet kiszolgálókra, nem a sunyi haszonélvezőkre.
Schmidt Mária csapata ebbe az irányba indult el a Terror Háza kiállító tereiben és kutatóműhelyeiben, nem csoda, hogy az első számú közellenséggé váltak a posztkommunisták ismét önkényuralmat építő politikusai számára.
Az ötvenedik évfordulót meggyalázták. Azt a borzalmat, hogy méltó ünneplés helyett ismét vér folyt a pesti utcán, nem tudta feledtetni a 2016-os emlékév sem, de akkor legalább fel tudtuk mutatni a szuverenitásunk ellen fenekedőknek 1956 csodálatos példáját.
A hetvenedik évforduló ünneplésére a nemzeti önrendelkezést épp átértelmező helytartó urunk az Európai Egyesült Államok létrehozásáért küzdő, önmagát máris birodalmi vezetőnek képzelő Ursula von der Leyent hívta meg beszédet mondani.
Mansfeld Péter, Tóth Ilona, Wittner Mária, én kérek bocsánatot!
