Birodalmi büdzsé készül Brüsszelben, veszélyben a magyar érdekek?
Az Európai Unió komoly intézményi átalakulás előtt áll. A brüsszeli bürokrácia a geopolitikai kihívásokra, a globális versenyképességre és a biztonsági fenyegetésekre hivatkozva radikális reformokat követel, a színfalak mögött azonban hatalmi centralizáció zajlik. A viták középpontjában a 2028–2034-es időszakra vonatkozó, mintegy 2000 milliárd eurós hétéves pénzügyi keret áll.
A nemzeti szuverenitást védő jobboldal számára a hétéves költségvetés sorsdöntő kérdés. Az Európai Bizottság javaslata megfosztaná a tagállamokat gazdaságpolitikai önrendelkezésüktől, megszüntetné a kohéziós politika felzárkóztatási logikáját, és a brüsszeli ideológiai elvárásoknak való megfelelést tenné a források kifizetésének feltételévé.
Az Európai Bizottság csaknem kétezermilliárd eurós keretköltségvetést szorgalmaz a következő hétéves időszakra. Az összeg tagállami bruttó nemzeti jövedelem alapú befizetésekből és Brüsszel által újonnan bevezetni kívánt adókból tevődik össze. A NextGenerationEU, a Covid–19 utáni helyreállítási alap törlesztése 2028-ban kezdődik, évente nagyjából 25-30 milliárd eurós fix terhet jelentve. Mivel a nettó befizető tagállamok – élükön Németországgal és Ausztriával – elutasítják nemzeti hozzájárulásaik növelését, Brüsszel vagy megvágja a hagyományos támogatásokat, vagy új, uniós szintű adókat vezet be.
Brüsszel öt új illeték bevezetését javasolja, évente együttesen több mint hatvanmilliárd eurót várva. Adókat vetnének ki többek között a vállalati nyereségekre, a szén-dioxid-kibocsátásra és a dohánytermékekre, amelyek bevételei közvetlenül Brüsszelbe folynának be. Az Európai Parlament a kriptovaluták, az online szerencsejátékok és a technológiai óriások megadóztatását is szorgalmazza.
Brüsszel hivatkozási alapja a Mario Draghi volt európai központi banki elnök jelentése az unió versenyhátrányáról, valamint az orosz–ukrán háború okozta biztonsági helyzet. A Draghi-jelentés szerint Európa lemaradt az Egyesült Államok és Kína mögött a technológiai innováció terén, Brüsszel azonban ebből a források központosításának szükségességét vonja le. Létrehoznák az Európai Versenyképességi Alapot, amely a transznacionális vállalatokat és a nyugati ipari centrumokat szolgálná.
A keretköltségvetést Brüsszel hadigazdasági alapként is kezeli. A határvédelem és a biztonság megerősítése nemzeti érdek is, a brüsszeli megközelítés azonban a hatáskörök elvonását célozza, hogy a tagállamok előzetes jóváhagyása nélkül csoportosíthassanak át milliárdokat.
Ukrajna támogatása és lehetséges uniós integrációja a következő költségvetés fajsúlyos elemévé vált. Becslések szerint Ukrajna integrálása a hét év alatt csaknem 130–150 milliárd euróba kerülne, ebből 70–90 milliárd a kohéziós alapokból, míg 30–50 milliárd a közös agrárpolitikából illetné meg Kijevet. Ez a kelet-közép-európai tagállamok – köztük hazánk – forrásainak jelentős részét szívná el. Brüsszel rögzíteni akarja a tagállamok hitelhez kapcsolódó felelősségvállalását is.
A költségvetési tervezet leghevesebb ellenállást kiváltó pontja a fejlesztési pénzek átalakítása. A korábbi régióközpontú pályázatokat és az 52 önálló programot tizenhat fejezetbe vonnák össze, bevezetve az Egységes nemzeti tervek rendszerét. Így az országok és önkormányzatok elveszítik a jogot arra, hogy maguk döntsék el, milyen helyi fejlesztésekre költik a forrásokat. Brüsszel csak akkor hagyja jóvá a nemzeti terveket, ha a kormányok végrehajtják az ajánlásokat és reformokat. Az Európai Parlament és a bizottság a jogállamisági feltételrendszer kiterjesztését követeli, ami nemzeti szempontból a zsarolás intézményesítését jelentené.
Magyarország számára a hétéves ciklusban elvileg elérhető összeg a hagyományos kohéziós és agrárpolitikai borítékok alapján változatlanul több tíz milliárd euró. A kérdés az, hogy az újraelosztási tervek után ebből mennyi lesz ténylegesen lehívható. A nagy nettó befizetők – Németország, Ausztria, Hollandia és a skandináv államok – hagyományosan ellenfelek a költségvetési vitákban. A kohéziós blokk országai a szövetségeseink, így a magyar kormánynak a Lengyelországgal, Szlovákiával, Spanyolországgal és Görögországgal való érdekegyezést kell kihasználnia. Franciaország és Olaszország pragmatikus pozíciót foglal el, saját nagyvállalataik érdekében támogatják az új hadiipari és versenyképességi alapokat. A magyar cél az lehet, hogy másokkal együtt blokkoló kisebbséget, vétókoalíciót hozzunk létre minden olyan javaslattal szemben, amely a nemzeti borítékokat csökkentené vagy a kifizetéseket ideológiai feltételekhez kötné.
