Megnyílnak az ügynökakták – a sebek kitisztulhatnak vagy elgennyedhetnek
Ma megnyílnak az ügynökakták, és a nyilvánosságra kerülő nevek jelentős része már soha nem tudja elmondani a maga történetét – írja véleménycikkében a szerző. Mint fogalmaz, soha nem fog kiderülni, kit mivel és hogyan zsaroltak meg, kinek a története mögött milyen iszony áll, és a legfontosabb szereplők, a zsarolók és a tartótisztek jótékony homályban, a névtelenség kényelmében maradnak.
A szerző szerint az akták megnyitásával ismét elszabadulhat a „jakobinus csőcselék”, és utal az Athéni szín részleteire, ahol a nép és a demagógok lépnek színre. Kételyeit, félelmét és haragját hangoztatva reméli, hogy a sebek kitisztulnak, nem elgennyednek.
A cikkben a szerző személyes példát is hoz: elmondása szerint egy magát történésznek nevező szerző nagyapja történetét is végig hazudta, és csak egy másik történész barátjának köszönhető, hogy a nagyapjáról szóló valós történet feltárult. Idézi a népbírósági peranyagot, amelyben mentő tanúk vallottak arról, hogy a nagyapja lelkiismeretesen látta el orvosi teendőit a gettóban, és a motozásnál sem vett részt.
A cikk kitér arra is, hogy egy zsidó túlélő levele szerint a nagyapja családja a borzalmas időkben segítséget nyújtott, és a szerző szerint a nagyapja történetét feldolgozó kritika egyoldalúan kezelte az ÁVH-nál összegyűjtött terhelő anyagokat, miközben a mentő tanúk vallomásait figyelmen kívül hagyta. A szerző szerint a nagyapja történetével kapcsolatos eljárás azt mutatja, mire lehet képes a „jakobinus csőcselék”, ha valakit célba vesz.
