A Tisza politikai elvárásainak teljesítése állhatott Fejes Péter legfőbb ügyésszé választása mögött
Nem a független intézményépítés, hanem a Tisza politikai elvárásainak teljesítése állhatott Fejes Péter legfőbb ügyésszé választásának hátterében – erről beszélt ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász. A szakértő szerint az új legfőbb ügyész szakmai alkalmassága nem kérdőjelezhető meg, kinevezésének körülményeit azonban alapvetően meghatározta a politikai nyomásgyakorlás. Úgy véli, Baka András köztársasági elnök második jelölése egyúttal a korábbi parlamenti kudarc utáni tekintélymentést is szolgálta.
Az alkotmányjogász úgy értékelte, hogy miközben a Tisza a történteket a jogállamiság helyreállításaként mutatja be, a folyamat valójában a közjogi intézmények vezetőinek politikai szempontú lecseréléséről szól. A jogász azt állította, hogy a legfőbb ügyészi tisztség politikai nyomásra szabadult fel, a jelölő államfőt a Tisza kétharmada választotta meg, és végül ugyanez a parlamenti többség döntött a jelölt sorsáról is.
A szakértő szerint ezért a történtek egészét áthatja a Tisza kormányzásának általa illegitimnek nevezett jellege. Az alkotmányjogász kitért arra is, hogy Baka András a megválasztás után a jogállamiság helyreállítása felé tett fontos lépésként értékelte a döntést, és az ügyészség függetlenségének megerősödéséről beszélt.
Ifjabb Lomnici szerint azonban ez a megfogalmazás politikai kommunikáció, amelynek célja a történtek legitimálása. Úgy vélte, ellentmondás feszül a függetlenség hangsúlyozása és aközött, hogy a jelölő államfő megválasztása a Tisza kétharmadán múlott, a legfőbb ügyészi jelölt pedig ugyanezen politikai erő támogatásával szerezhette meg a tisztséget.
Az alkotmányjogász szerint a közjogi intézmények „felszabadításáról” és a „tiszta lapról” szóló kormányzati kommunikáció mögött valójában a politikai többség által ellenőrzött személycserék húzódnak meg. Álláspontja szerint ezek alkotmányellenes külső nyomásgyakorlással valósulnak meg.
Baka András a saját tekintélyét próbálhatta helyreállítani
Az interjúban külön hangsúlyt kapott Baka András köztársasági elnök szerepe. Lomnici emlékeztetett arra, hogy az államfő első jelöltje Szathmáry Zoltán volt, akit azonban a Tisza-frakció nem támogatott, így a parlamenti szavazás eredménytelenül zárult. Az alkotmányjogász szerint ezzel az államfő formális jelölési jogát a parlamenti többség tényleges politikai akarata felülírta. Úgy fogalmazott, hogy az első jelölt elutasítása megalázó helyzetet teremthetett Baka számára, hiszen éppen az a politikai többség utasította el a választását, amely korábban őt magát köztársasági elnökké választotta.
Lomnici úgy véli, hogy a szakmai egyeztetésekről szóló kommunikáció mögött valójában a Tisza-frakció akarata érvényesült, és nem az államfő önálló döntése. Az alkotmányjogász nemzetközi párhuzamot is említett. Szerinte a francia Ötödik Köztársaság történetében is előfordult, hogy a parlamenti többség egy kulcspozíció betöltésekor elutasította az államfő első jelöltjét, majd a második, politikailag elfogadhatóbb jelölt már támogatást kapott. Ilyen esetekben az elnök formálisan megtarthatja jelölési jogát, a tényleges feltételeket azonban a parlamenti többség szabja meg – fejtette ki.
Lomnici szerint Baka András esetében is hasonló folyamat játszódott le. A második jelölt már jobban megfelelt a Tisza elvárásainak, így a megválasztása akadálytalanul megtörténhetett.
Az alkotmányjogász szerint az államfő szabadulni akart az ügytől
Ifjabb Lomnici értékelése szerint Baka András második jelölése nem csupán a legfőbb ügyészi tisztség betöltését szolgálta, hanem egyfajta visszavágás és arcmentés is volt az első jelölt elutasítása után. Az alkotmányjogász úgy látja, hogy a pártpolitikától független, az ügyészségbe vetett közbizalmat helyreállítani képes szakemberről szóló kommunikáció egyszerre szolgálta az államfő tekintélyének visszaszerzését és a kellemetlenné vált jelölési folyamat lezárását.
Szerinte Baka András számára az is fontos lehetett, hogy megszabaduljon az ügy további politikai terheitől. Az alkotmányjogász értékelése alapján a folyamat végén minden érintett elérhette közvetlen célját: a Tisza-frakció számára elfogadható legfőbb ügyészt választottak, az államfő pedig a sikeres második jelölés után a jogállamiság és az intézményi függetlenség megerősödéséről beszélhetett.
Az alkotmányjogász szerint mindez azonban nem változtat azon, hogy a történtek hátterében elsősorban politikai érdekek, nem pedig a független közjogi intézményrendszer megerősítésének szándéka állt.
