Károlyi forradalma kezdte el kikövezni a Trianonhoz vezető utat
1918 októberére az Osztrák-Magyar Monarchia a teljes felbomlás szélére került. A háború és a nélkülözés miatti elégedetlenség tüntetésekbe torkollott, a belpolitikai válság pedig társadalmi robbanással fenyegetett. A Budapesten október 28-án kitört őszirózsás forradalom nyomán október 31-én gróf Károlyi Mihály, a Nemzeti Tanács elnöke kapott miniszterelnöki kinevezést.
A Nemzeti Tanács ellenkormánynak nyilvánította magát, és felállította a Katona-, a Diák- és a Munkástanácsot. IV. Károly király sokáig nem bízott a „vörös grófban”, és inkább József Ágost főherceget bízta meg a kormányalakítási tárgyalások képviseletével. A főherceg az ország határainak biztosítását tartotta a legfontosabb feladatnak, ezért Hadik János grófnak adott miniszterelnöki megbízást.
Amikor híre ment, hogy nem Károlyi kapott megbízást, Budapesten fegyveres zavargások törtek ki: a tömeg elfoglalta a térparancsnokságokat, inzultálta a tiszteket, és egy fegyveres különítmény meggyilkolta Tisza István grófot. A katonák sapkarózsáik helyére őszirózsát tűztek – innen a forradalom neve. A zavargások hatására IV. Károly október 31-én mégis Károlyinak adta a miniszterelnöki kinevezést, érvénytelenítve Hadik megbízatását.
A Monarchia nevében november 3-án írták alá a padovai fegyverszünetet, amely a magyar honvédalakulatok történelmi határokra való visszavonulását írta elő. Károlyi azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a független Magyarország önálló megállapodást kössön, ezért hadügyminisztere, Linder Béla ezredes útján november 6-án új tárgyalást kezdeményezett az antant belgrádi főparancsnokságánál. Linder november 2-án az Országház előtt kijelentette: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé nem akarok katonát látni!” A hazatérő katonákat a pályaudvarokon a Katonatanács fogadta, a tisztek rangjelzéseit eltávolították, a honvédeket pedig hazaküldték.
A Károlyi vezette küldöttség november 7-én érkezett Belgrádba, ahol Franchet d’Espéry tábornok teljes katonai díszben fogadta a sportruhás delegációt. Károlyi beszédében hangsúlyozta, hogy a háborút a feudális Magyarország csinálta, és most először hirdethetik a magyar nép igaz akaratát. A tábornok állítólag csak ennyit válaszolt: „Hogy tudtak ilyen mélyre süllyedni?” A november 13-án aláírt belgrádi megállapodás – a padovai egyezménnyel szemben – már részletesen meghatározta az átadandó magyar területeket és azok antant megszállását.
A garanciák ellenére a csehszlovák, román és jugoszláv kormány egyre nagyobb területi igényeket támasztott a Károlyi-kormánnyal szemben. Ennek betetőzése az 1919. március 20-i Vix-jegyzék volt, amely Erdély mellett a Tiszántúl haladéktalan kiürítését és Romániának való átadását követelte. Károlyi érdemi ellenállást már nem tanúsíthatott, mert másnap, március 21-én Kun Béla kommunistái vértelen palotaforradalommal elmozdították hivatalából.
A Károlyi-kormányok önfeladó politikája és a Tanácsköztársaság 133 napos rémuralmának nemzetközi hatásai egyenes utat nyitottak az 1920. június 4-i trianoni országcsonkítás felé. A kormány elvetette a Magyarország számára kedvező padovai fegyverszünetet, új megállapodást kötött, amely már területek átadását írta elő, a hadsereg leszerelése pedig megnyitotta az utat a szomszédos utódállamok területi követelései előtt.
