Ma eldőlhet Netanjahu sorsa is: az erőszak uralja az izraeli választásokat
Az utolsó felmérések a keddi izraeli választások előtt azt mutatják, hogy a nagy pártok fej fej mellett haladnak, így akár hónapokig is tarthat, amíg egy működőképes koalíció felállhat. Ennek a zavarosban való halászásnak pedig a legnagyobb mestere éppen a jelenlegi miniszterelnök, Benjamin Netanjahu.
Az izraeli állam megalapításakor a két nagy ideológiai közösség, a vallásos és a világi zsidóság képviselői kiegyeztek egymással, mindkettő engedett elveiből, hogy működhessen az állam. A vallásos zsidók egy valóban zsidó államot akartak, ahol megtartják Isten törvényeit, betartják a sabbatot, a világi hívságokról pedig lemondanak. Ők akkor és ma is úgy tartják, Izrael állam azért létezik ma is, mert ők szakadatlanul imádkoznak, Isten pedig ezért védi a kicsiny országot a vérzivatar közepén. A világiak szerint ez mese, ők mennek a frontra és ők halnak meg fegyverrel a kezükben, miközben a vallásos fiatalok szent szövegeket olvasgatva kivonják magukat a felelősség alól. Ez a vita Izraellel egyidős, ma is eldöntetlen. Ismét felmerült, hogy az ultraortodox zsidó fiatalok is vonuljanak be a seregbe, ezt Eisenkot is támogatja, miközben ez az egykori status quo-megállapodás egyik sarkalatos pontja, igazi darázsfészek Izraelben.
Előretörnek a keményvonalasok
A vallásos közösségeket képviseli az egyre erősebb ultraradikális Zsidó erő nevű vallásos cionista párt, amely ideológiailag már nagyon a paletta szélén jár, eszmei elődjét, a Kach mozgalmat be is tiltották valaha. Az Itamar Ben-Gvir által vezetett párt 8 mandátumot szerezhet. Ugyancsak hasonló eszmeiséget képvisel a Becalel Szmotrics irányította Vallásos Cionista Párt, amely különösen a fiatalok és a palesztin területeken élő telepesek körében népszerű, ők is hasonló eredményre számíthatnak.
Az ország jellegét mutatja, hogy a közel-keleti származású szefárd zsidók saját pártja, a Sász igazi monolit tömb, amely dacol az időkkel. A nagyszámú és rendkívül hűséges szavazótábor feltehetően most is hozni fogja a nagyjából 8 mandátumot, amely sokat érhet a tárgyalásokon, mindig sokat is ért. Ugyanennyit várnak a Jiszráél Beitejnu (Otthonunk Izrael) listájára, amely ugyancsak etnikai-kulturális párt, a régi orosz ajkú zsidók érdekeiben jár el. Az Izrael nagyjából egyötödét adó arabok hagyományosan széttagozódottak, itt két párt is elindul, mindkettő több párt ernyőszervezete, a Közös Lista 9, a Raam 5 mandátumban bízhat. Megemlítendő a nem cionista vallásos zsidó közösséget képviselő Egyesült Tóra Judaizmus, amelyhez azok az ultraortodox szavazók tartoznak, akik szerint Izrael megalapítása is Isten elleni bűn, és hallani se akarnak a világi életről. A párt feltehetően most is megkapja a 7 mandátumát.
A halott baloldal
A baloldal pedig szinte meghalt, de csak szinte. Az egykori liberális párt, a Merec egyesült a régi Munkapárttal, Demokraták néven indulnak, magyar szemmel középjobb, helyi szinten centrista-baloldali gondolkodásúak, 9 mandátumra számíthatnak. Az egyik friss és meglepetésre is képes erő a több ismert politikust is felvonultató BJahad (Együtt), amelynek élén Naftali Bennett egykori keményvonalas miniszterelnök áll, szövetségben Jair Lapid egykori mérsékelt miniszterelnökkel. A jobbra húzó cionista-világi párt 14 mandátumra számíthat, vagyis kemény harcok várhatóak a széttagozódott parlamentben. Megemlítendő, hogy az izraeli felmérések igen megbízhatatlanok a világi pártok esetében, vagyis csak azok a számok jelentenek érdemben valamit, amelyek a választások után olvashatóak.
