Nem létező vagyont is megadóztathat a vagyonadó tervezete
A vagyonadóról szóló jogszabálytervezet merev cégértékelési képlete miatt előfordulhat, hogy a vállalatoknak a valós piaci érték többszöröse után kell megfizetniük az adót. A szűkös határidők, a független szakértők hiánya és az értékelés összetettsége drasztikusan drágítja az adminisztrációs terheket, a rendszer ellenőrzése pedig a hatóságokat is komoly kihívás elé állítja.
Fő szabály szerint a vállalkozásoknak az utolsó beszámoló alapján, a megadott képlet alkalmazásával kell kiszámolniuk a cégértéket. Amennyiben a beszámoló rendelkezésre áll, a képlet használata kötelező, így a többségnek egyáltalán nem lesz szüksége cégértékelésre. Független szakértőt csak kivételes esetekben, hiányzó adatok vagy a működési körülmények jelentős változása esetén lehet bevonni.
A részvényeknél a jogszabály az év végi záróárfolyamot veszi alapul. Alternatív szabályként szerepel, hogy ha az év utolsó napján az árfolyam tíz százalékkal eltér az elmúlt harminc nap átlagától, akkor az átlagárat kell alkalmazni. A rendszer merevsége azonban súlyos anomáliákat okozhat: előfordulhat, hogy egy részvény értéke a decemberi állapothoz képest az augusztusi bevallás idejére a felére esik, az adót mégis a korábbi, magasabb érték után kell megfizetni.
A szakértői bírálat szerint a fix képlet a tervezet legkritikusabb pontja, mivel a jogszabály nem a piaci értéket, hanem a számított értéket adóztatja. Ha a képlet a piaci érték kétszeresét hozza ki, az állam egy ténylegesen nem létező vagyont von el. Ennek jogi megtámadása rendkívül nehéz feladat lesz, mivel a szabályozás alig ad lehetőséget az ellenbizonyításra, így kérdéses, hogy a rendszer működőképes marad-e a szakértői értékbecsléssel történő felülvizsgálat kiterjesztése nélkül.
A helyzetet tovább élezi az értékelést végző szakemberek hiánya és a folyamat bonyolultsága. A cégértékelés költsége nem a vállalat méretétől vagy bevételétől függ, hanem a struktúra összetettségétől: ha egy cég több piacon van jelen, különböző üzletágakkal, gyárakkal, szolgáltatásokkal és ingatlanokkal rendelkezik, azokat külön-külön kell értékelni, így egy kisebb bevételű vállalkozás értékbecslése is kiugróan drága lehet. A tervezet erősen korlátozza a bevonható cégértékelők amúgy is szűk körét, a szűkös kapacitás és a rövid határidő pedig borítékolhatóan drágítja a tanácsadói díjakat, amelyeket a tulajdonosoknak kell megfizetniük. Mivel a beszámolók május 31-re készülnek el, a vagyonadót pedig augusztus 31-ig kell bevallani, a nyári időszakban mindössze három hónap marad a munkára.
A vagyonadó rendszere az állami oldalnak is jelentős terhet jelent. A tizenöt-huszonötezer új vagyonadó-bevallás ellenőrzése mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a következő egy-két évben kétezer bizalmi vagyonkezelést is vizsgálnia kell, kiegészülve a politikai szereplők több évtizedes vagyonosodásának visszamenőleges ellenőrzésével. Egy vagyonadó-vizsgálat kifejezetten komplex folyamat: a képlettel megállapított cégérték vagy a szakértői értékelés felülvizsgálata mellett az ingatlanokat, gépjárműveket, életbiztosításokat, nem tőzsdei értékpapírokat, hiteleket, opciós és haszonélvezeti jogokat, valamint a külföldi vagyonelemeket is integrálni kell. Tételes ellenőrzések helyett az adóhatóság az óriási kapacitásigény miatt várhatóan automatizált adatösszevetésre és adatvezérelt kockázatelemzésre kényszerül majd.
Kétséges, hogy pozitív anyagi egyenleggel jár az államnak a vagyonadó bevezetése, emiatt több európai államban meg is szüntették azt.
