Elfeledett nők, akik nélkül más lenne a magyar művészet története – Elhivatottak címmel nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
A Magyar Nemzeti Galéria Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a 20. század első felében című kiállítása mintegy hatvan alkotó több mint százharminc művén keresztül mutatja be azokat a női festőket, akiknek pályáját a családi elvárások, a társadalmi szabályok és a férfiak által uralt művészeti élet egyaránt befolyásolta. A tárlat vezető kurátora, Kopócsy Anna művészettörténész az elfeledett életművekről, a művészházasságok különös történeteiről és a női látásmód kérdéséről beszélt.
A kurátor szerint a korszak női egyenjogúsági törekvései nem feltétlenül jelentek meg közvetlenül az alkotásokban. Bár sokan tudatosan küzdöttek a tanuláshoz, a munkához és a szakmai elismeréshez való jogukért, művészetükben nem alakult ki olyan egységes, kifejezetten a nők társadalmi helyzetét bíráló szemlélet, amely a későbbi feminista művészeti mozgalmakra jellemző.
A házasság egy művésznő számára jelenthetett szakmai és személyes támaszt, de azt is, hogy korábban önálló alkotói pályája fokozatosan háttérbe szorult. Kopócsy Anna Modok Mária festőművészt hozta példaként, aki Czóbel Béla második felesége volt. Modok Mária a harmincas években az induló fiatal női nemzedék példaképe volt egyéni hangú művészetével, ez azonban Czóbel mellett elhalványult, és csak a hatvanas években tudott újra önállósulni. Nem minden művészházasság alakult azonban így: Paczka-Wagner Kornélia német származású festőművész esetében a korabeli kritikákból az rajzolódik ki, hogy őt többen tehetségesebb művésznek tartották férjénél, Paczka Ferencnél.
A kurátor szerint női látásmód létezik, azonban csak női stílusról nem beszélhetünk. Egy nő más társadalmi helyzetből szemlélhette a világot, mint egy férfi, és saját tapasztalatai óhatatlanul megjelennek a műveiben. A kiállítás egyik tematikus egysége az otthonhoz kötődő, bensőséges terekkel foglalkozik. A kertek, gyermekek, családi jelenetek gyakori megjelenése nem pusztán személyes érdeklődés kérdése volt, hanem összefüggött a korabeli nők mozgásterével is, hiszen a kávéházak és a nagyvárosi élet nyilvános terei kevésbé voltak hozzáférhetők számukra.
Kiss Vilma története jól mutatja, mennyi feltáratlan részletet rejtenek még a korszak női művészpályái. A Vaszary János tanítványaként indult festőnő a húszas években önálló, karakteres festői világot alakított ki, szerepelt a Képzőművészek Új Társaságának kiállításain, mégsem tudott megélni Magyarországon. Ezután az animációs filmkészítés felé fordult, és Berlinben, illetve Párizsban dolgozott. Munkásságát sokáig két külön életműként kezelték: külföldön több névváltozatot is használt, köztük a Wilma de Quiche nevet, így a magyar festészeti vonalat és a franciák által ismert animációs életművet nem kapcsolták össze. A magyar és francia kutatók ma már együtt dolgoznak Kiss Vilma munkásságának feltárásán.
A korabeli társadalmi szabályok egyes művésznők mindennapjait olyan mértékben meghatározták, hogy még az alkotás helyszínét sem választhatták meg teljesen szabadon. Hindi Szabó Katalin festő, grafikus és szobrász naplójából kiderül, hogy családja ugyan támogatta tanulmányait, és mesterei között Auguste Rodin is szerepelt, személyes szabadsága azonban jóval korlátozottabb volt. Édesanyja mindenhová elkísérte, később pedig a férje vette át a kísérő szerepét, még a szabadban történő festéshez sem indulhatott el egyedül. A napló különlegessége, hogy az alkotó saját feljegyzéseiből ismerhető meg az a belső konfliktus, amelyben a művészi szabadság iránti vágy és a családi elvárásoknak való megfelelés egyszerre volt jelen az életében.
A kiállításon bemutatott művésznők élethelyzete sok tekintetben már a múlté, a családi feladatok és az alkotói munka összeegyeztetésének nehézségei azonban ma is ismerősek lehetnek. Kopócsy Anna szerint több olyan kortárs művész is van, aki a család és a megélhetést biztosító munka mellett próbál időt találni az alkotásra. A kurátor saját példáját is említette: művészettörténészként két gyermek nevelése mellett tudta megvalósítani a kiállítást, mert gyermekei már egyetemre járnak, férje pedig, aki maga is művész, sok családi feladatot vállalt át annak érdekében, hogy ő a szakmai munkájára koncentrálhasson.
