Új macskafajt fedeztek fel Dél-Amerikában
A dél-amerikai trópusi vadonban élő tigrismacska az elmúlt évszázad első olyan új macskafaja, amelyet genetikai elemzés segítségével azonosítottak a tudósok. A felfedezés lezárta a macskafélék családfájával kapcsolatos régóta húzódó vitát.
„Kisebb, mint egy házi macska” – mondta Paola Nogales-Ascarrunz biológus, az új tanulmány társszerzője. A kutató a bolíviai Senda Verde állatmentő szervezetnél dolgozik, amely az illegális kereskedelemből kimentett vadon élő állatok menhelye, ahol a Tigrino nevet viselő példány is él.
Tigrino mintegy tíz éve került a menhelyre. „Nem hasonlított a többi macskához, de nem számítottunk arra, hogy egy új fajról van szó” – tette hozzá a szakember.
A Leopardus tilcayo és a Leopardus tigrinus antisuyo ahhoz a régóta vitatott tigrismacska-családfához tartozik, amelyet a mostani genetikai elemzés tisztázott. Az első tigrismacskát 1775-ben, Francia Guyanában írták le. A XVIII. század végén és a XIX. században európai természettudósok Dél-Amerika más országaiban is találkoztak tigrismacskákkal, amelyeknek eltérő fajneveket adtak.
A XX. században a taxonómusok ezeket a különböző tudományos elnevezéssel illetett fajokat egyetlen fajnak, a Leopardus tigrinusnak minősítették. Az elhatárolás nem egyszerű, mert a tigrismacskafajok megjelenése nagyon hasonló, és csak genetikai elemzéssel vagy a mintázatukban mutatkozó apró eltérések alapján különböztethetők meg egymástól.
Az elmúlt évtizedben a modern genomikai módszerek lehetővé tették a tudósok számára, hogy pontosabb különbséget tegyenek az egyes tigrismacska-fajok között, illetve igazolják azok önállóságát. 2013-ban a kutatók két fajra osztották a tigrismacskákat: az L. tigrinust északi, a Leopardus guttulust pedig déli tigrismacskaként határozták meg. 2017-ben külön fajként javasolták felvenni a nevezéktanba a keleti tigrismacskát, 2024-ben pedig a felhős tigrismacskát is önálló fajnak nyilvánították.
Az L. tigrinus fajra vonatkozó genetikai adatok azonban igen korlátozottak voltak. A tigrismacska családfája éppen ezért heves viták tárgyát képezte, és kevéssé volt ismert – fogalmazott Fabio Oliveira do Nascimento, a São Paulo-i Egyetem Zoológiai Múzeumának taxonómusa, aki nem vett részt az új tanulmányban.
A kutatók a Current Biology szakfolyóiratban szeptember 17-én megjelent tanulmányukhoz Dél- és Közép-Amerikából származó 38 macskafélétől vett minta teljes genomját szekvenálták és elemezték. A mintavétel kiterjedt nyolc múzeumi példányra is. A tudósok Costa Rica, Kolumbia, Peru, Bolívia, Brazília, Suriname, Guyana és Venezuela területéről származó macskafélék fogait, csontjait, izomszövetét, bőrét és szőrzetét vizsgálták meg.
A genomok összehasonlításával a kutatók feltérképezték az evolúciós vonal történetét, és meghatározták, mikor váltak szét az egyes fajok. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyűjtőnéven tigrismacskáknak nevezett csoport valójában öt különálló fajt foglal magában.
Megerősítették a korábban már felvetett négy faj – a L. guttulus, a L. emiliae, a L. pardinoides és a L. tigrinus – létezését, valamint leírtak egy új fajt, a L. tilcayót. A kutatócsoport emellett azonosította a L. tigrinus egy új alfaját is, amely a Leopardus tigrinus antisuyo rendszertani nevet kapta.
Az eredmények tisztázzák a tigrismacskák régóta vitatott családfáját – mondta Oliveira do Nascimento. „A csoport természetrajzával, evolúciójával és rendszertanával kapcsolatos ismereteink tisztázódni kezdtek; ezáltal választ kapunk régi kérdésekre, de ugyanakkor újak is felmerülnek” – jegyezte meg a taxonómus.
Mivel a Leopardus tilcayo új faj, a tudósok még csak keveset tudnak a viselkedéséről, táplálkozásáról és elterjedési területéről – magyarázta Paola Nogales-Ascarrunz. Ezért a következő lépés a populációk létszámának pontosabb meghatározása, valamint az elterjedési területükre vonatkozó becslések elkészítése lesz.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listája jelenleg sebezhető, csökkenő állományú fajként tartja számon az északi és a déli tigrismacskát, de ezek a kockázati kategóriák most megváltozhatnak. „Azok a fajok, amelyeket jelenleg sebezhetőnek minősítenek az északi tigrismacska gyűjtőnév alatt, külön vizsgálat esetén akár a veszélyeztetett kategóriába is átkerülhetnek” – nyilatkozta Jonas Lescroart, a belgiumi Antwerpeni Egyetem evolúcióbiológusa, az új tanulmány másik társszerzője.
A pontos populációs adatok az illetékes kormányokat és a környezetvédelmi szerveket segíthetik a célzott természetvédelmi stratégiák kidolgozásában és megvalósításában is. A tigrismacskákat elsősorban az erdőirtás, az illegális vadállat-kereskedelem és a házi kutyák által terjesztett betegségek fenyegetik.
„Ez a felfedezés minden bizonnyal fokozza majd a természetvédelmi hatóságok és szervezetek figyelmét – vagy legalábbis reméljük, hogy így lesz” – mondta az Antwerpeni Egyetem evolúcióbiológusa és a tanulmány egyik szerzője.
