Társadalmi egyeztetésen a sportvezetők eltiltásáról szóló tervezet
A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátotta azt a törvénytervezetet, amely a politikusok és más állami vezetők széles körét tiltaná el a sportszervezetek vezetésétől. A javaslat szerint az összeférhetetlenség nem érne véget a politikai vagy állami megbízatás megszűnésével, a tilalom további négy évig fennmaradna. A kabinet az állami sporttámogatások átláthatóságával és az integritás erősítésével indokolja a szigorítást.
A tervezet ugyanakkor az egyesülési szabadságtól a már megszerzett mandátumok védelmén át a sport autonómiájáig több olyan területet érint, ahol a szabályozás később jogviták tárgya lehet, az érintettek az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, sőt akár a strasbourgi bíróságig is elmehetnek.
Nemzetközi példák és az egyesülési szabadság
A tervezet egyik legérdekesebb nemzetközi jogi kérdését az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. cikke jelentheti, amely az egyesülési szabadságot védi. Egy sportegyesület attól, hogy sporttevékenységet folytat, még egyesület, amelynek belső autonómiája és vezetőinek megválasztása is összefügg az egyesülési szabadsággal.
Az Európa Tanács Európai Sportchartája kifejezetten abból indul ki, hogy a sportszervezeteket megilleti az egyesülési szabadság, autonóm döntéshozatali folyamatokkal kell rendelkezniük, és vezetőiket demokratikusan kell kiválasztaniuk. A dokumentum azt is elismeri, hogy a sportszervezeteknek a nemzeti jog keretei között kell működniük, így a sport autonómiája nem jelent mentességet az általános törvények alól, de az állami beavatkozás mértéke és arányossága vizsgálható.
A FIFA, az UEFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályai nagy jelentőséget tulajdonítanak a sportszervezetek autonómiájának, és különösen érzékenyek arra, amikor egy kormány közvetlenül beavatkozik egy nemzeti sportszövetség működésébe vagy vezetésébe. A FIFA 2006 júliusában felfüggesztette a Görög Labdarúgó-szövetséget, mert megítélése szerint a görög szabályozás nem biztosította megfelelően a futballszövetség függetlenségét a politikai beavatkozástól. A felfüggesztést rövid időn belül feloldották, miután módosították a vitatott szabályozást.
A négyéves tilalom és a strasbourgi gyakorlat
A Sidabras és Džiautas kontra Litvánia ügyben korábbi KGB-tisztek magánszektorbeli foglalkoztatását is jelentősen korlátozták. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Egyezmény 14. cikkével összefüggésben állapította meg a 8. cikk sérelmét, és többek között azt kifogásolta, hogy a korlátozás túl széles volt, és nem volt kellően világos kapcsolat az érintettek korábbi tevékenysége, valamint azon magánszektorbeli állások között, amelyektől eltiltották őket.
A Polyakh és társai kontra Ukrajna ügyben az ukrán lusztrációs szabályozás alapján tisztviselőket távolítottak el és tiltottak el hosszú időre a közszolgálattól. Strasbourg a 8. cikk alapján vizsgálta a szabályozást, és jelentőséget tulajdonított annak, hogy az intézkedések súlyosan érintették a szakmai pályájukat, miközben a szabályozás nagyrészt a korábban betöltött pozícióhoz kapcsolta a következményeket. Mindez arra mutat rá, hogy a négy évig fennálló, automatikus és személyes mérlegelést nélkülöző korlátozás arányossága jogvita tárgyává válhat.
A Lykourezos kontra Görögország ügyben egy már megválasztott parlamenti képviselőre mandátuma közben alkalmaztak olyan új összeférhetetlenségi szabályt, amelynek következtében elvesztette képviselői helyét. A bíróság az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkének sérelmét állapította meg, és különösen jelentősnek tekintette, hogy az abszolút összeférhetetlenséget a folyamatban lévő parlamenti ciklusra azonnal alkalmazták, miközben az érintett megválasztásakor ez a szabály még nem állt fenn.
Jogorvoslat és további jogi szempontok
A státuszalapú összeférhetetlenség esetében nem látszik olyan egyedi mérlegelési vagy külön jogorvoslati mechanizmus, amelyben vizsgálni lehetne, hogy az adott személy konkrét helyzete valóban hordozza-e azt az integritási kockázatot, amelyet a jogalkotó meg akar előzni. A strasbourgi esetjogban a hatékony bírósági felülvizsgálat visszatérő szempont.
Hasonló kérdéseket vethet fel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is, amelynek 22. cikke az egyesülési szabadságot, 25. cikke a közügyekben való részvételhez kapcsolódó jogokat, 26. cikke pedig a törvény előtti egyenlőséget és a diszkrimináció tilalmát védi.
Ha a parlament elfogadja a tervezetet, a szabályozás hazai alkotmányossági vizsgálata is felmerülhet. Ennek egyik központi kérdése várhatóan az lehet, hogy az integritás védelméhez képest arányos-e a személyi kör nagysága, a négyéves utólagos összeférhetetlenség, valamint az, hogy a szabály a már fennálló tisztségeket miként érinti. Az érintettek megfelelő feltételek fennállása esetén alkotmányjogi panasszal is élhetnek, a jogvita pedig végső soron Strasbourgig is eljuthat.
