Mi marad a szélerőmű után?
Egy turbinalapátot úgy terveznek, hogy évtizedeken át ellenálljon szélnek, esőnek és fáradásnak. Éppen ezért az életciklusa végén nagyon nehéz újrahasznosítani. Egy becslés szerint 2050-re világszerte akár 43 millió tonna kumulált lapáthulladék keletkezhet. A leszerelésnél még az sem magától értetődő, hogy minden betont ki kell-e ásni a földből, és a teljes eltávolítás újabb környezeti károkat okozhat. A szélerőművek valódi mérlege ezért csak akkor látszik, ha a gyártástól a bontásig végigkövetjük az egész történetet.
A torony tömegében a JRC 2024-es adatai szerint a rézigény 0,65–6,2 tonna, a neodímiumigény pedig a generátortípustól függően 6–210 kilogramm lehet megawattonként.
A lapát a probléma
A turbinalapát környezeti paradoxona, hogy éppen attól nehéz újrahasznosítani, amitől jól végzi a dolgát. Azaz mert könnyű, merev és évtizedekre tervezett szerkezet. Pu Liu és Claire Y. Barlow 2017-es cikke 2050-re 43 millió tonna kumulált lapáthulladékkal számolt világszerte, az éves növekményt pedig akkorra 2,9 millió tonnára becsülte.
A hulladéklerakás dokumentált gyakorlat volt és helyenként ma is az, ám eközben terjed az aprítás, a cementipari hasznosítás, a pirolízis és a kémiai szétválasztás is. A németországi Kaskasi tengeri szélerőműparkban 2022-ben már 81 méteres, szétszedhetőségre tervezett RecyclableBlade lapátokat telepítettek. Vagyis a hulladékprobléma valós, de nem technológiailag megoldhatatlan.
A leszerelés sem egyszerű
Az életciklus végén újabb kihívás következik. A teljes eltakarítás néha jelentős környezeti terhelést okoz. A szárazföldi szélprojektekhez tartozó infrastruktúra tömegének akár 75 százalékát az alapozások adhatják, és ezeket az Egyesült Államokban gyakran 3–5 láb, vagyis nagyjából 0,9–1,5 méter mélység alatt a helyükön hagyják.
Ennek oka nem pusztán a költség. A teljes alapkiemelés további talajbolygatást, zajt, eróziót és vízelvezetési problémákat is okozhat. A felszín helyreállítása tehát mérlegelés: egy több méter mély betontest minden darabjának kiásása látványosan „tiszta” eredményt adna, de közben újabb gépi munkát, szállítást és környezeti zavarást generálna.
A helyszín számít
A szélerőmű környezeti mérlege nemcsak attól függ, miből épül, hanem attól is, mennyi áramot termel ugyanabból az acélból és betonból. Ha két azonos anyagigényű turbina közül az egyik életciklusa alatt 50 százalékkal több villamos energiát termel, akkor az anyagfelhasználás és a gyártási kibocsátás egy kilowattórára vetítve körülbelül egyharmaddal kisebb. Ilyen szempontból a magyar szélkerekek relatív terhelése várhatóan magasabb lesz, mint a jobb szélviszonyok közé telepített hasonló erőműveké.
A helyszínválasztás az élővilág miatt is döntő. Evan M. Adams, Julia Gulka és Kathryn A. Williams 2021-es metaelemzése 17 szélerőműpark 36 vizsgálatát összesítette. A turbinák alacsony szélsebességnél alkalmazott időszakos visszafogása átlagosan 63 százalékkal csökkentette a denevérpusztulást, vagyis az ökológiai kár egy része üzemeltetési döntésekkel mérsékelhető.
A szélturbina tehát nem karbonmentes. Több száz tonna beton és acél, különleges szállítás, út- és hálózati infrastruktúra, nehezen újrahasznosítható kompozit és végül leszerelési munka tartozik hozzá.
