Húsvéti Üzenet a Reménységről
Szemerei János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, április 5-én a húsvétvasárnapi istentiszteleten a győri Öregtemplomban arról beszélt, hogy a húsvéti örömhír képes összekötni az embereket a bizonytalan időkben. Az ünnepi szertartáson kiemelte, hogy az embereknek szükségük van Isten szabadítására és a feltámadás szellemére, amely mindenkit érinthet, függetlenül hitüktől.
A püspök hangsúlyozta, hogy a mai világ, amit háborúk és megbecsültség hiánya alakít, gyakran meríti ki az emberek reményét. „Bár nincs fegyverropogás hazánkban, a szétválasztottság és a konfliktusok hatásait nap mint nap érezzük,” mondta Szemerei. A húsvéti örömhír egy olyan üzenetet közvetít, amire mindannyiunknak szüksége van.
Szemerei szavaival élve: „Isten a szabadító, és szükségünk van a szabadító Isten örömhírére.” Olyan világban élünk, ahol a békesség utáni vágy sok embert foglalkoztat, és a különbözőség ellenére mindannyiunkat összekapcsol a feltámadás eseménye. A püspök nyomatékosította, hogy Isten képes szabadítást hozni még a legreménytelenebb helyzetekben is.
A húsvét magával hozza az élet új dimenzióját is, amely reménysugarat ad a mulandósággal küzdő emberek számára. Szemerei emlékeztetett arra, hogy bár az örömhírek lehet, hogy nehezen emészthetőek, a húsvéti történet figyelmeztet arra, hogy az igazán nagy dolgok felfogásához idő szükséges. Olyan világban élünk, ahol a léleknek is meg kell tapasztalnia és megértenie a változások mibenlétét.
Az istentisztelet során Szemerei egy amazonasi indián szavait idézte, aki azt mondta: „A testem ugyan megérkezett a nagy messzeségbe, de a lelkem még nem.” Ezzel kifejezte, hogy az embereknek időre van szükségük, hogy az érzékszerveik és a lelkük egyaránt fel tudjanak készülni a változásokra.
Végül a püspök hangsúlyozta, hogy Isten jósága és irgalma mindig lehetőséget teremt arra, hogy erőt merítsünk a legnehezebb pillanatokban is. „Jézus azért adta életét, hogy mindenki számára menedéket nyújtson szeretetével és irgalmával,” mondta. A húsvéti üzenet, amely összeköt minket, különböző utakon járó embereket, egy univerzális reménységet hordoz, ami mindannyiunk számára elérhető.
