Csodafutó Iharos Sándor története
Ha a magyar atlétika aranykorára gondolunk, az egyik név mindenképpen Iharos Sándoré, aki a sporttörténelem egyik legnagyobb alakja. Az 1956-os melbourne-i olimpia már nem volt számára a csúcs, de a háttere mégis lenyűgöző. Iharos Sándor, a Honvéd sportolója volt az, akit 1955-ben a szakújságírók a világ legjobb sportolójának választottak, hiszen akkor minden távon világcsúccsal vezetett a ranglistán. 1500-tól 10 000 méterig ő volt a király, és az olimpiai aranyak akár csak egy futamnyi távolságra voltak tőle.
Viszont az 1956-os olimpia előtt a magyar sportvezetés nem engedte meg, hogy Iharos feleségét is magával vigye, így a „formahanyatlás” indoklása mögött valójában az állt, hogy a személyes élete értékesebb volt a versenyképességnél. Hogy a nemzeti hős mennyire szenvedett a döntés miatt, az csak spekuláció, de az biztos, hogy a hazai közvélemény nem fogadta el a döntést.
Iharos Sándor pályafutása tele volt drámával. 1964-ben visszavonult úgy, hogy egy versenyérmet sem nyert a világversenyeken — de a tizenkét világrekordja még ma is lenyűgöző. Halálával, 1969. január 24-én, öröksége nem hunyt el, hiszen rekordjait hosszú időn keresztül csak 20 év elteltével tudták megdönteni.
Még visszavonulása után sem találta helyét az életben, hiszen a sportpályákon elért sikerei nem tudták megmenteni az alkoholproblémák elől. Az edzői pályán nem várt sikerek övezték, mivel gyorsan eltűnt a sport világából. Eltávolodóban volt a rajongók lelkesedésétől, végül pedig a piacon, zöldségesként kereste a kenyérre valót. Az interjúk során képtelen volt megnyílni, még egy újságírót is elutasított, aki csak a sport múltjának emlékeiről akart kérdezni.
Iharos Sándor története nem csupán a futásról szól, hanem a középszerűség küzdelmeiről a magánéletben is, hiszen a világcsúcsok mellett egy nagyon is emberi drámát rejtegetett. A kérdés, hogy a világ egykori legjobb sportolója tudta-e megbocsátani magának mindazt, amit átélt, még ma is foglalkoztatja a sport világát és a jövő generációit.
