A sikernek is lehetnek mellékhatásai – Meddig munka, honnantól függőség?
„Munkaalkoholista voltam” – mondja Horváth László, aki saját életében tapasztalta meg, milyen észrevétlenül képes a munka háttérbe szorítani a családot és a magánéletet. Az általa vezetett gyógyszerszállító cég világából és az Útravaló című könyvből indult el az a történet, amelyből a Weöres Sándor Színház Kockázatok és mellékhatások című új előadása megszületett.
A darab azt vizsgálja, hol húzódik a határ teljesítmény és függőség között, mit viszünk tovább a szüleinktől kapott mintákból, és mi történik a családdal, ha a munka lassan mindent elfoglal.
Horváth László, a PharmaTrans Hungary Kft. vezetője másfél évtized alatt gyűjtötte össze a gyógyszerszállításban dolgozó sofőrök történeteit. Korán sikeres vállalkozásokat épített, a munka azonban idővel annyira magával ragadta, hogy az eredeti cél lassan háttérbe szorult.
„Az volt a célom, hogy a családomnak más körülményeket biztosítsak, aztán ez egyszer csak eltűnt a horizontról” – mondja.
Szabó Tibor színházigazgató hangsúlyozza: fikcióról van szó. A gyógyszerszállító cég, a tulajdonos, az alkalmazottak és családtagjaik adják a közeget, a történet azonban olyan élethelyzeteket mutat meg, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. Van benne egy fiatal pár, amely az életkezdés és a családalapítás nehézségeivel találkozik, és egy idősebb pár története is.
A munkafüggőség sajátos probléma, hosszú ideig akár erénynek is látszódhat. Egy 23 ország adatait összesítő, több mint 71 ezer ember bevonásával készült nemzetközi kutatás szerint a vizsgáltak mintegy 14–15 százalékát érintheti. A pontos arány mérési módszertől és mintától is függ, a problémát pedig különösen nehéz felismerni, mert a sok munkát és a nagy teljesítményt a környezet többnyire pozitívan értékeli.
Horváth László elmondása szerint egyre nagyobb pörgésben élt, mire felismerte, mi történik, szinte alig maradt magánélete. Végül egy súlyos magánéleti válság kényszerítette arra, hogy szembenézzen azzal, milyen árat fizetett. Ezután döntött úgy, változtat az életén. Későbbi kapcsolatában már tudatosan igyekezett több időt és energiát fordítani a másik félre, és vezetőként is egyre jobban kezdte érdekelni, hogyan működnek az emberek. Mentálhigiénés tanácsadói képzettséget is szerzett.
Szabó Tibor szerint a darab kérdései azért is aktuálisak, mert egy felgyorsult világban próbálunk egyszerre mindenütt megfelelni. A munkahelyen, a családban, a párkapcsolatban. Közben azt is el kell döntenünk, mit kezdünk azokkal a viselkedési mintákkal, amelyeket az előttünk járóktól kaptunk.
A színházigazgató saját szakmájában is érzékeli a generációk közötti feszültséget. A fiatalabbak megkérdőjeleznek korábbi szabályokat és munkamódszereket, az idősebbeknek pedig szembesülniük kell azzal, hogy ami számukra magától értetődő volt, nem feltétlenül marad az.
Szabó Tibor számára sem elméleti kérdés, hogyan lehet elválasztani egymástól munkát és magánéletet. Felesége színész, huszonegy éve élnek együtt szeretetben, és már kapcsolatuk elején eldöntötték, a színházi problémákat nem viszik haza. Ezt a határt viszont nagyon nehéz megtartani.
Horváth László számára a kultúra támogatása nem új terület, ezúttal mecénásként azonban más módon kapcsolódik a színházhoz. Nem egyszerűen anyagi segítséget adott egy már létező kulturális produkcióhoz. Hozott egy ötletet, egy könyvet, egy általa jól ismert szakmai közeget és másfél évtized történeteit.
A Kockázatok és mellékhatások a gyógyszerszállítás közegéből indul, de a kérdései sokkal általánosabbak: hogyan dolgozunk, mit örökítünk tovább, mennyi figyelem marad a másik emberre, és észrevesszük-e időben, amikor változtatnunk kell.
