Kengyelfutó gyalogkakukk – Honda WN7 teszt
Döbbenetesen gyorsul, látványos, és furamód A2-es jogosítvánnyal vezethető az új kétkerekű villany-Honda, ám akad néhány apróság a mérleg másik serpenyőjében.
A Honda WN7 típusbizonyítvány és forgalmi engedély szerint mindössze 22,5 lóerős, ám ez a tartós teljesítményt jelöli, a valódi maximum 68 lóerő. Ilyen brutálisan gyorsuló A2-jogosítvány-kategóriás géppel még sosem találkoztunk, aminek titka a lényegében azonnal rendelkezésre álló, combos 100 Nm nyomaték.
Városban iszonyú vehemenciával tör előre, ami a csendességgel együtt sokakat meglep – 35 km/h alatt műhang figyelmezteti a gyalogosokat és bringásokat –, de némi önmérsékletet tanúsítva és a remek, négy fokozatban állítható rekuperációt jól használva egyszerre hatékony és szórakoztató társ. Túrázni is voltunk vele, ahol simán tartotta a lépést egy 600-as Fazerrel, fürgén gyorsított ki és előzött, egészen a nagyjából 130 km/h-s leszabályzásig.
Nem erőssége a komfort, a naked műfajból adódó szélvédelem-hiány mellett feltűnő a már középtávon is kényelmetlen nyereg, az elöl állíthatatlan Showa teleszkópos futómű pedig feszes, de azért a hazai utakon sem élhetetlen. Ugyanakkor igen kezes a Honda WN7, élénken és kiszámíthatóan fordul, plusz könnyen dönthető, amiben a villanygépek közt kedvező, 217 kilós saját tömege – illetve mély súlypontja is – szerepet játszik.
Nagyon hatékonyak a Nissin fékek, ám városban érdemes kihasználni a visszatáplálást, hiszen azzal öreguras stílus nélkül is elérhető nagyjából 120-130 kilométeres valós hatótáv, vagy még több is. Országúton, dinamikusan hajtva azonban fordul a kocka, mert legfeljebb 100 km tehető meg egy feltöltéssel, a legvégén már „teknős” módban.
Aki bízik a gyártó által ígért félórás (20-80%) kávészünetben a CCS2-fejes egyenáramú oszlopnál, csalódni fog, ugyanis a passzív hűtésű akku rendre túlmelegszik, így közel kétszer ennyi idővel kell számolni, a teljes töltés pedig majdnem másfél óra. Mindez igencsak behatárolja a túrázás hatósugarát, viszont otthon vagy munkahelyen a mellékelt 230 voltos konnektoros szettel, vagy a feláras Mode 3 kábelt wallboxra csatlakoztatva stresszmentes a töltés, és így a napi használat.
Mindezek alapján ingázós rutinra ideális az olcsón „tankolható” WN7, illetve olyan tehetős vevői is lesznek, akik nem sajnálnek 5,8 millió forintot kiadni egy – a rajzfilmbéli gyalogkakukk módjára repesztő – játszós motorért, vagy Teslájuk, BMW iX3-asuk után két keréken is zölden folytatnák.
Egyedülálló ebben a méretosztályban? Bőséges a választék az elektromos robogókból és a terepmotorokból, ám annál szűkebb a közúti nagyvasakból: csak két amerikai márka, a Zero Motorcycles és a Harley-Davidsonból kivált LiveWire drága termékei körül van hype. A WN7-et magába foglaló középkategóriában síri csend honol, igaz, az ismeretlen ázsiai gyártóknak bizalmat szavazók néhány kínai modell – például Yadea Kemper – mellett az indiai Ultraviolette F77-et is megvehetik, kedvező, 3,47 millió forintos áron. Akad egy fura alternatíva az elektromobilitással jó ideje foglalkozó Kawasakinál: a világelsőként öntöltő hibrid hajtású, 69 lóerős Z7 naked bike 4,89 millióba kerül, és kizárólag tankolni kell.
Finom a teljesítményszabályzás, de Sport módban ördöggé változik. Mindössze 4,6 másodperc a becsült 0-100 km/h sprintidő.
