Hallerné Dr. Nagy Anikó: Óriási problémáink voltak, vannak, talán most már kevesebb
Hallerné Dr. Nagy Anikó, az Országgyűlés alelnöke a Klubrádiónak adott interjújában a kormányzati kommunikáció hiányosságairól, a minisztériumok működési problémáiról és az ügynökakták nyilvánosságra hozatalakor elkövetett hibákról is beszélt. A politikus elismerte, hogy a Tisza több esetben hibázott, a felelősség kérdésében azonban visszafogottabban fogalmazott, Magyar Péter parlamenti stílusát pedig követendő példának nevezte.
Az interjú másik részében a Tisza-kormány eddigi teljesítményének értékelése kapcsán Hallerné nem próbálta tagadni, hogy a kormányzati munka során komoly nehézségek merültek fel. A minisztériumok működéséről szólva úgy fogalmazott: „Óriási problémáink voltak, vannak, talán most már kevesebb.”
A politikus szerint az egyes tárcák eltérő hatékonysággal működnek, és különbséget jelent az is, hogy mely minisztériumoknál kellett új rendszert kialakítani, illetve hol kellett átvenni a korábbi struktúrát. A beszélgetésben Lázár János korábbi minisztériuma is szóba került.
Hallerné a problémák egyik okaként a rendkívül gyors munkatempót jelölte meg. Szerinte a sietség sokszor nem hagy elegendő időt a döntések alaposabb átgondolására, illetve megfelelő kommunikálására. Elismerte, hogy a Tisza olykor jó szakmai döntéseket is rosszul közvetített a nyilvánosság felé.
„Hiába van nagyon jó döntésünk, ha nem jól mondjuk el, az is hiba” – fogalmazott, majd arra a kérdésre, hogy a Tisza gyakran kommunikál-e rosszul, pontosított: nem állította, hogy ez rendszeresen előfordul, de elismerte, hogy voltak ilyen esetek.
A műsorban Magyar Péter parlamenti viselkedése is szóba került. Hallerné szerint különbséget kell tenni a hangos, dinamikus politizálás és az érdemi tartalom nélküli provokáció között. A miniszterelnök stílusát alapvetően védelmébe vette, arra hivatkozva, hogy felszólalásai mögött fontos mondanivaló áll.
A műsorvezető arra is rákérdezett, hogy a kormányfő kommunikációja mennyiben felel meg annak a politikai kultúrának, amelyet a Tisza meg kíván honosítani. Hallerné erre egyértelmű választ adott: „Az a politikai kultúra, amit ő képvisel, azt szeretnénk meghonosítani.”
Az alelnök elismerte, hogy időnként elhangzanak nem szerencsés kifejezések, és a durva megfogalmazásokkal ő sem ért egyet, összességében mégis a miniszterelnök stílusát állította követendő példaként. A parlamenti viták intenzitását és hangosságát a demokratikus működés részeként értelmezte.