A Tisza hazudott: cserben hagyja a határon túli magyarokat a költségvetési tervezettel
A jövő évi költségvetési tervezet várhatóan mintegy 27 milliárd forinttal kevesebb forrást biztosít a nemzetpolitikai célokra – mondta el Nacsa Lőrinc. A Határtalanul program kerete kilencmilliárd forintról kétmilliárdra, a kárpátaljai szociális programé pedig 2,5 milliárd forint fölötti összegről 780 millióra csökkenhet.
A Határtalanul program keretének visszaemeléséről és a kárpátaljai szociális program eredeti előirányzatának visszaállításáról a jövő heti részletes vitában lesz szó. Erre a parlament másik oldaláról is pozitív válasz érkezett: maga a miniszterelnök is jó ötletnek nevezte, és azt mondta, reméli, hogy a parlament támogatni fogja.
Nacsa Lőrinc hangsúlyozta: szavakban elmondták, hogy a külhoni magyarok mellett állnak, a költségvetésben szereplő intézkedések azonban jelenleg nem ezt mutatják. A kormány az átláthatóbb, tisztábban követhető pályázati rendszert emlegette a nemzetpolitika terén is, de szó sincs arról, hogy a támogatási rendszer korábban átláthatatlan lett volna – tette hozzá. A Magyar Állandó Értekezlet, az összmagyar csúcs döntötte el, mely intézmények tartoznak a nemzeti jelentőségű intézmények körébe, és ezek kiszámítható finanszírozást kaptak. Erről nem az államtitkárságon vagy a minisztériumban született döntés, hanem a Magyar Állandó Értekezleten. Eddig is voltak pályázatok; ha most több lesz, annak örül, csak egyelőre nem látja, hogyan lesz kevesebb forrásból több támogatás.
A Határtalanul program indulása óta több mint 600 ezer magyarországi diák jutott el osztálykirándulás keretében a külhoni magyar régiókba. A Covid-járvány éveit nem számítva ez évente 50–55 ezer diákot jelentett. A csökkentés után legfeljebb 10–15 ezer diák utazhat majd, vagyis a hetedikeseknek csak töredéke. Sok iskola kieshet a pályázatból, mert forráshiány miatt elutasítják a jelentkezését. A program a külhoni területeken is számít: az osztálykirándulások résztvevői megszállnak valahol, étkeznek, programokra és múzeumokba mennek, testvériskolákkal találkozhatnak. A csökkenés miatt kevesebb pénz marad a helyi turizmusban is.
A külhoni közmédia tudósítói hálózatát is érinti a változás. Nacsa Lőrinc nem a közmédia költségvetésének csökkentését kívánta kommentálni, hanem a közmédiából érkező hírek alapján azt látja, hogy a külhoni tudósítói hálózatot felszámolhatják vagy jelentősen leépíthetik. Nem lesznek olyan stábok például Dunaszerdahelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron vagy Szabadkán, amelyek érdemben be tudnak számolni az ottani magyar világról a magyar közmédia nézőinek és hallgatóinak. Így kénytelenek lesznek más forrásokból tájékozódni, akár román, szerb, ukrán vagy szlovák hírforrásokból, amelyek nyilvánvalóan más képet mutatnak, mint a magyar közmédia saját külhoni tudósítói. Ezt helytelen lépésnek tartja.
A Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-programmal kapcsolatban arról nincs hír, hogy megszűnnének, korábban azt az ígéretet kapták, hogy folytatódnak. Ugyanakkor az északi félteke és a Kárpát-medencei szórvány számára szeptemberben kellett volna kiutazniuk az ösztöndíjasoknak, de a pályázatot nem írták ki. A déli félteke ösztöndíjasainak programja október 30-án ért véget, és november elején már időszerű lett volna meghirdetni az új pályázatot, ez sem történt meg. Nem tudni, hogy csak egyéves szünetről van-e szó, vagy a program teljes megszüntetéséről. Nacsa Lőrinc nagyon reméli, hogy folytatódik, mert a diaszpóra- és szórványközösségeknek óriási segítség, amelyet a magyar állam viszonylag kis költségvetésből tud biztosítani. Az odaérkező fiatalok életre szóló élményt szereznek, és a nemzetüket is szolgálják; kulcsszerepük van a vasárnapi iskolákban, a cserkészcsapatokban, a néptánckörökben, a magyar ifjúsági egyesületekben, a táborokban és a nemzeti ünnepek megszervezésében.
Ha a költségvetés tervezett formájában valósul meg, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesz magyarországi támogatás, hanem azt, hogy sokkal kevesebb jut majd. Az oktatási és kulturális intézmények, a hagyományőrző közösségek és a civil szervezetek kevesebb programot tudnak majd szervezni, nehezebben működnek. Az anyaország és a külhoni nemzetrészek is távolabb kerülhetnek egymástól, ha nem lesz folyamatos a segítségnyújtás. Gyakran felvetették, hogy a külhoni közösségek miért nem a többségi államoktól szerzik meg ezeket a forrásokat. Ez nem igaz: rendkívül sok költségvetési forrás, helyi, megyei önkormányzati vagy állami költségvetésből érkezik az ottani országokból a magyar intézményekbe, de azt a színes magyar életet fenntartani, ezáltal a magyar megmaradást szolgálni nem lehet anyaországi támogatás nélkül – összegezte Nacsa Lőrinc.