A cápák valóban ősibbek, mint a fák?
Az élet a szinte felfoghatatlanul távoli múltban alakult ki a tengerben, majd innen lépett ki a szárazföldre, benépesítve az egykori sivár ősi kontinenseket. A cápák az evolúció egyik legsikeresebb állatcsoportját alkotják: őseik már a paleozoikum hajnalától ott úszkáltak a világóceánban, és a nagy kihalási hullámokat túlélve napjainkban is benépesítik a tengereket.
A mezozoikum mintegy 180 millió évig tartott: hozzávetőleg 252 millió éve kezdődött és 66 millió éve fejeződött be. Három időszakra oszlik: a triászra, a jurára és a krétára. Az ebből a korból származó ősi cápafosszíliák olyan ma is létező csoportokhoz köthetők, mint a hat- vagy hét kopoltyúnyílással rendelkező hatkopoltyús, vagy szürkecápa-alakúak rendje. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a modern cápák nem lehetnek idősebbek a fáknál.
A jelenkori cápafajokat nyolc rendbe sorolják. Közülük a bikafejű cápák és a heringcápa-alakúak képviselői már a jura, illetve a kréta időszakban is benépesítették a tengereket. A modern cápák igazi felvirágzására azonban a nagyjából 66 millió éve bekövetkezett kréta-tercier kihalási esemény után került sor. A kainozoikumban robbanásszerű virágzásnak indultak, és a tengeri tápláléklánc csúcsán megüresedett ökológiai fülkéket zömében ők foglalták el. Ekkor jelentek meg a valaha létezett leghatalmasabb húsevő cápák, az óriásfogú cápák is, míg a pörölyfejű cápafélék családja csak a miocén elején, nagyjából 20 millió éve alakult ki.
Az ősnövénytannal foglalkozó szakértők körében általános az egyetértés abban, hogy a fák a középső devon korban, mintegy 380–390 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A növények evolúciós történetében az Archaeopteris nemzetséget tekintik az első valódi fáknak; képviselőit egy 385 millió éves devon kori fosszilis erdő maradványai között fedezték fel a New York állambeli Cairo közelében. A kövületek tanúsága szerint az Archaeopteris magas, fás törzzsel, levelekkel és mélyre nyúló gyökérrendszerrel rendelkezett. Más korai fák – például az Eospermatopteris és a Calamophyton – fosszilis maradványai szintén előkerültek; előbbinek 390 millió, utóbbinak 393 millió év a becsült kora.
A kérdés azonban így sem egyszerű. A korai devonból ismert Cladoselache és Stethacantus nemzetségbeli fajok már valódi cápáknak tekinthetők, amelyek eddig ismert legrégebbi képviselői a fosszilis maradványok alapján 400 és 385 millió év közöttiek. A paleozoikumban a cápáknak sokkal alakgazdagabb csoportjaik léteztek, mint manapság; nem csak a tengereket, hanem az édesvizeket is benépesítették. A korai cápák legnagyobb csoportját a hybodonták alkotják, amelyek porcállományában a mészlerakódás olyan egyedi mintázatot mutat, ami már nagyon hasonlít a mai cápákéra. Ezt mozaikos szerkezetű, elmeszesedett porcnak nevezik, ami a legtöbb cápaszerű hal és őseik fontos jellemzője.
Ha ebből a meghatározásból indulunk ki, ezek az ősi cápák mintegy 400 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg először, vagyis még a fák kialakulása előtt. A cápák egyedi, érdes bőrének eredete pedig még régebbre nyúlik vissza: a bőrfogacskák, vagy placoid pikkelyek már a 450 millió évvel ezelőtti fosszilis leletekben kimutathatók.
A valódi cápák kialakulásához vezető törzsfejlődés korai átmeneti alakjai bizonytalanná teszik annak az időbeli határnak a kijelölését, amitől kezdve már valódi cápákról beszélhetünk. A kövületek csak nagyon korlátozott képet nyújtanak a kutatók számára: számos fosszília csupán töredékes testmaradvány, a porcos halak esetében jellemzően egy megkövült fog, ezért a tudósoknak ezekből az apró töredékekből kell összeilleszteniük a nyomokat. Minden egyes újabb halfosszília felfedezése gyakran további kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen egyéb átmeneti alakok rejtőzhetnek még a kőzetrétegek mélyén.
A fákkal kapcsolatban is sok felfedeznivaló akad még: a szárazföldi kövületek – különösen azok, amelyeken egyértelműen kivehetők a fák részei – meglehetősen ritkák, és egy megkövesedett erdő megtalálása rengeteg szerencsét igényel.
Összességében a modern alakok a jura korban, nagyjából 195 millió éve jelentek meg, de a valódi cápák első képviselői a fosszilis leletek tanúsága szerint már a devon időszakban, nagyjából 400 millió éve kialakultak, és ezért valamivel ősibbeknek tekinthetők, mint az első fák.
