Halálos kimenetelű cápatámadás áldozata lett egy fürdőző Dél-Afrikában
Egy 65 éves nyugdíjas orvosnő halt meg cápatámadásban október 20-án reggel a dél-afrikai East London partvidékén, az Orient Beach nevű strandnál. A helyi rendőrséget reggel 8 óra körül riasztották – közölte Siphokazi Mawisa ezredes, Kelet-Fokföld tartomány rendőrségi szóvivője. Ez volt az év első halállal végződő cápás incidense az országban.
Az áldozat egy helyi úszóklub tagjaként gyakran úszott ki messze a parttól, egészen a hullámtörésig. Az egyik úszótárs, Mike Loewe elmondta a dél-afrikai közszolgálati műsorszolgáltatónak, hogy a csoport tagjai azonnal reagáltak a nő segélykérésére, és partra vitték. A csoportban lévő egészségügyi szakember megpróbálta megmenteni az életét, de az újraélesztési kísérletek sikertelenek voltak, ezért a helyszínen halottnak nyilvánították. A nő már a vízben belehalt súlyos sérüléseibe.
Az áldozat nővére úgy fogalmazott, hogy testvére megbékélt a vízzel, mély vonzalom fűzte hozzá, és rendkívüli ember volt. Barbara Briceland úszótárs elmondta, hogy a nyugdíjas orvost kiváló úszóként tartották számon, aki rendkívül bátor volt. Hozzátette: az asszony kifejezetten intelligens, szórakoztató és kedves volt a maga csendesebb módján, igazi életörömmel teli, sokak által szeretett ember.
A hatóságok megerősítették, hogy az Orient Beachet egy másik közeli stranddal együtt határozatlan időre lezárták. A rendőrség a többi helyi strandra is figyelmeztetést adott ki, és arra kérte a fürdőzőket, hogy saját biztonságuk érdekében fokozottan tartsák be a biztonsági ajánlásokat.
A Dél-Afrikai Köztársaság a cápatámadások szempontjából az Egyesült Államok és Ausztrália után a harmadik olyan ország, ahol a világtenger más területeihez képest viszonylag gyakoribbak a cápás incidensek. A Floridai Természettudományi Múzeum cápatámadási adatbankjának nyilvántartása szerint 2012 és 2021 között összesen 29 nem provokált cápatámadás történt az ország vizein, amelyek közül hat végződött halállal.
Dél-Afrika vizeiben összesen 117 cápafajt ismer a tudomány. Ezek közül elsősorban négy faj – a nagy fehér cápa, a tigriscápa, a bikacápa és a röviduszonyú makócápa – jelenthet potenciális veszélyt. A támadási statisztikák szerint a legtöbb halálos kimenetelű dél-afrikai incidens a nagy fehér cápa támadásaihoz köthető.
A tengerbiológusok a cápák emberrel szembeni interakcióit provokált és nem provokált támadásokra osztják. Provokált támadásnak számítanak azok az esetek, amikor emberi közrehatás váltja ki az agressziót, például szigonnyal vadászó búvárokat, horgászokat vagy halászokat ér támadás, illetve amikor valaki egy cápa élőhelyére úszik be, vagy fogdosni, üldözni próbálja az állatot. Szintén ide sorolják azokat az eseteket, amikor az áldozat szándékolatlanul tanúsít olyan magatartást, ami támadó reflexet válthat ki – ilyen lehet a feltűnően élénk színű fürdőruha, a csillogó ékszer viselése a vízben, a víz erőteljes csapdosása vagy a vízbevizelés.
A nem provokált támadásoknál nem mutatható ki közvetlen okozati kapcsolat az áldozat magatartása és az agresszió között. Ezek egyik oka az úgynevezett prédatévesztés, amikor a ragadozó a felszínen úszó vagy szörfdeszkán evező embert tévesen természetes prédaként azonosítja. Ezt a támadástípust csak egyszeri interakció jellemzi, mert miután a ragadozó meggyőződött róla, hogy nem természetes zsákmánnyal áll szemben, általában továbbúszik. A statisztikák szerint a prédatévesztésen alapuló támadások főleg a szörfösöket, az úszókat és a légzőcsöves búvárokat érintik. Kivételesen ritkák azok a nem provokált támadások, amikor a támadó faj zsákmányként tekint az emberre; ezeket többszöri, kitartóan folytatott, nem egyszer marcangoló jellegű harapások jellemzik, és elsősorban tigriscápa, óceáni fehérfoltú cápa vagy bikacápa támadásainál azonosították őket.
A 2010-es évekig Dél-Afrika vizei számítottak a világtenger egyik nagy fehér cápákban leggazdagabb vizének, a nyugat-fokföldi False Bay és Gansbaai, valamint az indiai-óceáni Mossel Bay volt a faj legfontosabb előfordulási területe. A 2010-es évek közepétől azonban drasztikusan lecsökkent a dél-afrikai nagy fehér cápák egyedszáma, napjainkban már ritka kivételnek számít egy-egy példány megpillantása. A szakértők véleménye megoszlik a csökkenés okairól, a többségi álláspont szerint azonban ökológiai okok állhatnak a háttérben. Az ország volt a világon az első, amely 1991-ben törvényi védelem alá helyezte a nagy fehér cápát, manapság pedig szinte az összes cápafaj védettnek számít Dél-Afrikában.
