Erős földsugárzás érkezik a rejtélyes Attila-domb alól
A Ceglédhez közeli Pest megyei település, Tápiószentmárton határában fekvő Kincsem Lovaspark nem csak a világhíres angol telivérkanca szülőhelyeként ismert. A park területén álló ősi, mesterséges eredetű halmon, az Attila-dombon és a birtok több pontján is olyan nagy energiájú, erős földsugárzás érkezik a mélyből, ami csak a világ kevés pontjáról ismert.
Ezt a föld alól érkező, jól érzékelhető és gyógyító hatású különleges sugárzást Kocsi János, a területet a rendszerváltás után megvásárló ménesgazda véletlenszerűen fedezte fel.
Római fürdő Attila sátorvárosában
Priszkosz rétornak feltűnt, hogy a „barbárok” sátorvárosában Attila fapalotája közvetlen közelében állt egy kőből épített római fürdő. A fürdőt a hunná lett nyugatrómai patrícius, Attila bizalmas híve és legfőbb embere, Onégésios építette, aki a hun udvarban is megtartotta a római szokásokat és római módra élt.
Priszkosz azt is feljegyezte, hogy Onégésios a nyugatrómai fennhatóság alatt álló Dunántúlról hozatott köveket a fürdő felépítéséhez, amit egy szintén római, Sirmiumból származó építőmester emelt. Blaskovich János ezért is tekintette a Tápiószentmártonban talált római köveket az Attila-dombhoz fűződő népi legenda megalapozó közvetett bizonyítékának.
Itt került elő a híres aranyszarvas
Az, hogy a tápiószentmártoni Attila-domb valóban az egykori hun nagyfejedelmi törzsszállás helyszínét jelezheti-e, még messze nem tekinthető tudományosan bizonyított ténynek, Blaskovich kutatásai alapján sem. Részben Blaskovich János munkásságának köszönhetően az Attila-dombon a XX. század elején próbaásatásokat végeztek.
A Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának két archeológusa, Bella Lajos és Hildebrand Jenő 1923-ban az Attila-dombon végzett kutatófeltárás során egy maga nemében páratlan, nagy értékű régészeti leletre bukkant. A tápiószentmártoni aranyszarvas néven ismertté vált színaranyból készült dísztárgyról a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Fettich Nándor – a lelet stílusjegyei alapján – megállapította, hogy az szkíta eredetű, és a Kr. e. VI. században készülhetett egy magas rangú, esetleg fejedelmi jogállású személy számára.
Noha a lelet a datálása alapján jóval a hun nagyfejedelem, Attila kora előtt készülhetett, mégis azt bizonyítja, hogy a domb környéke valóban sztyeppei nomádok szálláshelye lehetett a távoli múltban. Az Attila-domb területét az ugyancsak itt előkerült régészeti leletek alapján már korábban, a bronzkorban is lakhatták.
A tápiószentmártoni aranyszarvas megtalálása óta eltelt bő egy évszázadban nem végeztek újabb átfogó régészeti feltárást az egykori Blaskovich-birtokközpont területén, így nyitva maradt az a kérdés, hogy rejtőzhet-e még valami különlegesség az Attila-domb mélyén.
Titokzatos földsugárzás, ami gyógyít
A volt Blaskovich-birtok 1945 után romlásnak indult. A földterületeket államosították, a romossá vált épületek egy részét elbontották, és a területen a Néphadsereg létesített egy varróüzemet. A rendszerváltás után a teljesen elhagyatott és elhanyagolt területet egy lipicai lovakat tenyésztő ménesgazda és mezőgazdasági vállalkozó, Kocsi János vásárolta meg a lovai számára. Saját erejéből rendbe hozatta a régi istállót, ahol Kincsem-múzeumot rendezett be, és sok éves kemény munkával ismét virágzó lovasbirtokká varázsolta a Blaskovichok egykori családi fészkét.
Kocsi János is ismerte az Attila-dombhoz fűződő régi környékbeli néphagyományt, ami „varázserőt” tulajdonított a titokzatos halomnak, de a gazda józan és földhözragadt lovasemberként sokáig ezt amolyan falusi babonának gondolta. Egyik alkalommal, amikor a nővére meglátogatta, arra hívta fel Kocsi János figyelmét, hogy az étteremben, ahol leültek, furcsa bizsergést érzett.
Kocsi Jánost egy másik megdöbbentő eset győzte meg arról, hogy az a bizonyos „varázserő” mégis több lehet puszta falusi szóbeszédnél. Az egyik kedvenc lipicai lova ugyanis váratlanul megbetegedett, és az állatorvos sem tudott segíteni rajta, aki azt tanácsolta, hogy küldje vágóhídra a gyógyíthatatlan állatot. A ló azonban annyira a gazda szívéhez nőtt, hogy erre nem volt képes. A beteg állat minden nap több órát hevert a domb tövénél, majd az egyik napon váratlanul úgy kezdett fel-alá vágtatni, mintha sohasem lett volna semmi baja. A csodás gyógyulás az állatorvost döbbentette meg a legjobban.
Az Attila-dombon kívül a birtok több pontján is jól érzékelhető a sugárzás, ami a végtagok bizsergésével, meleg érzettel, egyes pontokon pedig egyensúlyvesztéssel jár együtt. A Kincsem Lovaspark tulajdonosa szakemberekhez fordult, és a műszeres mérések kimutatták, hogy a területen valóban egy nagyon ritka, alacsony frekvenciás földsugárzás észlelhető. E sugárzás jótékony egészségügyi hatásait nemcsak a felépült ló, hanem az azóta itt gyógyulást vagy panaszainak enyhülését kereső számos beteg beszámolója is megerősíti.
