Senki ne merje szégyellni, hogy vadászik!
Az 1980-as és 1990-es években egyre inkább felismerték, hogy a vadászati turizmus pénzügyi ösztönzőket teremthet a természetvédelem számára. Számos országban fokozatosan összehangolták a trófeavadászatot a természetvédelmi és fejlesztési programokkal. Ennek jól ismert példája a zimbabwei CAMPFIRE és a zambiai ADMADE program. A vadászatot más dél-afrikai országokban, Tanzániában, valamint Közép- és Nyugat-Afrika egyes részein is természetvédelmi és fejlesztési programok alapjául használták fel. A trófeavadászat ma már jelentős iparág Afrikában, amely hatalmas területeken termel jelentős bevételeket a vadvilág számára.
Amikor a média foglalkozik a vadászattal, a vita jellemzően érzelem vezérelt, és gyakran vadászatellenes hangvételű. A vadászatot támogató írások többnyire a vadászati szaklapokra korlátozódnak, és lényegében arról szólnak, hogy a vadászok egymást győzik meg hobbijuk természetvédelmi jelentőségéről.
A trófeavadászatot Kenyában 1977-ben betiltották a túlvadászat és a korrupció miatt, ami az országnak körülbelül évi 20-40 millió dollár bevételkiesést okozott, és azóta az összes vadon élő állat mintegy 70 százalékának elvesztéséhez járult hozzá.
A trófeavadászat fenntartható lehet, mivel önszabályozó jellegű: a magas trófeaminőség és a terület jövőbeli piacképességének biztosítása érdekében alacsony a kilövési arány. Számos faj esetében a kilövések száma jóval a rendelkezésre álló kvóták alatt marad. A fenntartható vadászat leginkább akkor valósítható meg, ha a vadásztatók több szezonra szóló használati jogot kapnak a vadászterületekre. Dél-Afrikában a magánterületeken folytatott trófeavadászat létfontosságú szerepet játszott a bontebok, a fekete gnú, a fokföldi hegyi zebra és a szélesszájú orrszarvú állományának helyreállításában, mivel ösztönözte e fajok visszatelepítését a vadászfarmokra. A trófeavadászat fontos szerepet játszhat a leromlott állapotú vadélőhelyek helyreállításában is.
A trófeavadászat pénzügyi ösztönzőket teremtett a vadgazdálkodás mint földhasználati forma fejlesztésére egy 1,4 millió négyzetkilométeres területen, ezzel több mint kétszeresére növelve a vadállomány hasznosítására szolgáló földterület nagyságát. Dél-Afrikában jelenleg mintegy 5000 vadtenyésztő farm és 4000 vegyes gazdaság működik, összesen több mint 1,7 millió vadállatnak otthont adva. Mozambikban mintegy 76 000 négyzetkilométeren, Zambiában pedig mintegy 160 000 négyzetkilométeren jelenti a trófeavadászat az elsődleges földhasználati módot. Namíbiában a trófeavadászatból származó bevételek szolgáltak elsődleges ösztönzőként a vadmegőrzési területek kialakításához több mint 70 000 négyzetkilométernyi közösségi tulajdonú földterületen.
A trófeavadászat olyan területeken is bevételt termel, ahol az alternatívák – például az ökoturizmus – esetleg nem életképesek. Botswanában a vadgazdálkodási területek 74 százaléka a vadállomány hasznosításán alapuló bevételekből tartja fenn magát. A vadászat szélesebb körű körülmények között képes bevételt termelni, mint az ökoturizmus: olyan távoli területeken is, ahol hiányzik az infrastruktúra, a látványos táj vagy a megfigyelhető vadállomány nagy sűrűsége, illetve politikai instabilitással küzdő térségekben is.
Egyes országokban a bérleti szerződések előírják, hogy a vadászati koncessziókban tevékenykedő vállalkozások segítséget nyújtsanak az orvvadászat elleni küzdelemben. Még ott is, ahol ez nem jogi követelmény, a vállalkozások gyakran fellépnek az orvvadászat ellen, hogy megvédjék azt a vadállományt, amelytől tevékenységük függ. A délkelet-zimbabwei Savé Valley természetvédelmi területen a vadászatot szervező vállalkozások mintegy 190, orvvadászat elleni védelemmel foglalkozó vadőrt alkalmaznak.
A trófeavadászat ügyfelenként lényegesen nagyobb bevételt eredményez, mint az ökoturizmus. Zimbabwéban és Tanzániában a vadászó ügyfelek által termelt bevétel 30-szor, illetve 14-szer nagyobb, mint a fotós szafarikon részt vevő ügyfelek esetében. Az Afrikában tevékenykedő vadásztatók többsége, 92,6 százaléka magában Afrikában működik, sőt, sokan közülük éppen azokban az országokban rendelkeznek székhellyel, ahol a vadászatok zöme zajlik. Botswanában a trófeavadászatból származó bevételek 75 százaléka az országon belül marad, szemben a turisztikai bevételek mindössze 27 százalékával.
Ha a vadászatot be akarják tiltani, tiltsák be azzal együtt a tényeket és a tudományt is.
