Az AfD már a kapuk előtt
Konrad Adenauer és Helmut Kohl pártja példátlan módon kiesett a tartományi gyűlésből, méghozzá az északkeleti Mecklenburg–Elő-Pomerániában. Három hete Szász-Anhaltban az AfD elsöprő győzelemmel a mandátumok csaknem felét szerezte meg.
Ha a hagyományos pártok nem zárnak hermetikusan össze, és engedik, hogy ez a kis, kétmilliós tartomány az AfD-s kormányzás első laboratóriumává váljék, akkor németek újabb tömegei számára válhatna világossá – ahogy az Osztrák Szabadságpárt esetében is történt –, hogy normális emberek kerültek hatalomra, nem pedig az az ellenségképként a falra vetített félnáci rémség, amellyel a fősodratú média etette őket. Akkor pedig ismét jaj a CDU-nak meg az SPD-nek.
Az AfD ma már nemcsak az a bevándorlásellenes párt, amelynek pár éve ismertük, hanem az általános elégedetlenség vezető pártja. A kisebbik ilyen a keletnémet kommunista utódpárttól is származó Balpárt, amely a 16 és 24 év közötti berlini fiatalok felének szavazatával is megnyerte most a fővárosi választásokat. Intő jel.
Mindenekelőtt most már a gazdasági elégedetlenségé. Az AfD pártlogója, a lendületes piros nyíl mára segélykiáltássá lett Európa vezető hatalmának bénultságával szemben. Választási sikerei egyértelműen jelzik, elodázhatatlan a gyökeres változás Németországban, ahogy például Franciaországban és az Európai Unió vezetésében is.
