A beton nem gyógyít
A beszántott, de máig beépítetlen árterületek manapság a legrosszabb termőföldjeink közé tartoznak, holott potenciálisan újra gazdag vizes élőhelyekké válhatnának. A víz életet ad, de a szakszerűtlen beavatkozások nemcsak a természetes egyensúlyt zavarják meg, hanem a tájat is tönkreteszik.
Vésey Kovács László cikkében hangsúlyozza, hogy a víz, akárcsak a pénz, mindig mozgásban kell legyen. Ha egy víztömeg statikusan stagnál, mint egy mesterséges tározóban, akkor romlásnak indul. Az igazi megoldás a természetes vízáramlás visszaállítása, amely biztosítja a környezeti egyensúlyt.
Megfigyelhető, hogy a nyári nappalaink hőmérséklete folyamatosan emelkedik, a korábbi megszokott 30-33 fok helyett már 35-38 fokot is elérheti. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy úton vagyunk a sivatag felé, amelynek legfőbb oka a levegő szárítása és az árterek beépítése, ami megfosztja bennünket a vízpárologtatás lehetőségétől.
Amikor a természet működésébe beavatkozunk, ne csodálkozzunk a nem várt következmények miatt. Például egy duzzasztónál a hordalék felhalmozódik, ami iszaposodást okoz, míg a gát mögötti szakasz mélyül, ezzel a talajvíz és ivóvízkészletek védelmét is kockáztatja. Kérdéses, hogy a további betonozás valóban segíteni fog-e a válság megoldásában.
A Duna vízszintje nem csupán a duzzasztás következménye, hanem a folyam medrének mélyülése, valamint a mellékfolyók által hozott vízmennyiség csökkenése miatt is. A Kárpát-medence ökológiai rendszerének fenntartásához elengedhetetlen a folyók természetes működésének helyreállítása, nem pedig a gátak folyamatos emelése.
A beszántott árterek helyreállítására megfelelő pontokon, mint a Duna és a Tisza, szükséges megnyitni a hullámteret határoló gátakat, lehetővé téve az áradás elérkezését az ártérbe. A víz tavaszi áradása nyáron melegíti és párologtatja a levegőt, miközben életet hoz a tájba. A gazdálkodás új formái lehetnek fenntarthatóbbak, mint a hagyományos gabonatermesztés.
A Tisza árterére már kidolgozták a megfelelő árasztási terveket, így a természetes vízáram visszaállítása talán nem is annyira bonyolult feladat. A Dunán azonban még nem állnak rendelkezésre hasonló tervek, pedig a víztudósok és gazdálkodók egy csoportja, a Vízválasztó mozgalom, készen áll a helyzet rendezésére. A döntéshozók és a civil aktivisták sokszor nem értik vagy nem akarják megérteni a helyes megoldást, holott a válasz a természetes működés helyreállításában rejlik, nem a beton és az ipari beavatkozásokban.
