A MÚOSZ és a baloldali sajtó viszonya: A gyűlölködés vizsgálata
A baloldali média örvendetes lelkesedéssel üdvözölte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) lépését, amikor a Borsot lepropagandistázta, mivel a lap publikálta a Tisza Párt gazdasági megszorításokkal teli programját. A MÚOSZ kijelentései azt a célt szolgálják, hogy a baloldali újságírókat és vádaskodásaikat egyértelműen lejárassák, állítva, hogy a média átlépte a határt az újságírói etika és a valóság között.
Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke nyilvánosan kifejtette: a Bors különszáma propagandakiadvány, mert a Tisza Párt cáfolta a közzétett állításokat. Kocsi szerint, ha valaki tagadja a róla írtakat, azokat nem is szabad megjelentetni, márcsak a bíróság döntése alapján sem, amely a kiadvány terjesztését betiltotta. Ezzel a sajtószabadság diadalát hirdették, miközben a bíróság is elismerést kapott a „szélhámosok” mesterkedéseinek megakadályozásáért. De miért is kéne örülniük?
Az örömködés korai, hiszen a MÚOSZ elnöke nemcsak a Borsot, hanem a baloldali sajtó jelentős részét is lepropagandistázta. Az utóbbi években a baloldali média a kormánypártokat folyamatosan korruptnak és diktatórikus szándékúaknak állította be, miközben a Fidesz-KDNP elutasította ezen vádakat, és minden alapot nélkülözőnek tartotta őket. Az ellenzéki média azonban nem mutatott hajlandóságot arra, hogy bizonyítékokkal támasztja alá brutális vádjaikat, csupán a rágalmak ismétlésére hagyatkozik.
Kocsi Ilona definiálta, hogy akik a MÚOSZ értelmezése szerint propagandisták, azok nem is tekinthetők igazi újságíróknak. Ez a definíció óriási pajzsként működik a nemzeti konzervatív erők számára, ha esetleg nem kívánják komolyan venni a rágalmaikat. Az elképzelés, hogy egy bíró, aki érintett egy ügyben, ítélkezzen, nem tűnik fel a bírósági gondolkodás számára, hiszen a MÚOSZ elnöke által megfogalmazott kritériumok éppen hogy nem biztosítanak valódi pártatlanságot.
A bírósági eljárás körüli morális kérdések rendkívül zavarosak maradnak, miközben a közvélemény manipulálása könnyen elérheti, hogy a baloldali sajtó szájából kirekesztik a valódi újságírókat. Kétséges, hogy a MÚOSZ, amely egykor jelentős organizáció volt, mennyire tudja a közízlést befolyásolni, hiszen a gyűlölködésük, látszólag, egyre inkább érdektelenné válik a társadalom számára.
Az olvasókat arra figyelmeztetjük: elemzéseink folyamatosan figyelemmel kísérik a média alakulását, különös hangsúlyt fektetve a fenti kérdésekre, melyek a jövőben alapvetően befolyásolják a baloldali és jobboldali médiaképviseletek közötti feszültségeket.
