Mensáros László – A Színház Igazságkereső Mestere
Száz évvel ezelőtt, 1926. január 26-án született Mensáros László, a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, aki nem csupán a színpadon, hanem az életben is a mély érzések és a gondolatok képviseletét vállalta. Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, tanár és egyúttal egy gondolkodó művész volt, akinek pályája a történelem viszontagságai ellenére is a középpontban maradt.
Kritikus Időszak
Mensáros László már fiatalon zenei és nyelvi műveltséget szerzett Budapesten. Azonban a második világháború viharai megzavarták karrierjét: menekülés, amerikai hadifogság és egy új, kiszámíthatatlan korszak várta. A színészet iránti szenvedélye sem volt egyszerű: 1946-ban felvették a Színművészeti Akadémiára, de „osztályidegenként” elbocsátották, majd tizenhárom hónap börtönre ítélték egy kudarcba fulladt disszidálási kísérlet miatt. 1956-os szerepvállalása ismét rács mögé juttatta, de ezek az évek nem vetették vissza, hanem elmélyítették művészi spirituszát.
Színpadi Tehetség és Intellektus
Pályatársai emlékeznek rá, mint akinek a fájdalmát nem tanulta, hanem átélt tapasztalatokból merítette. Intellektuális színész volt, különleges tehetséggel formálta meg Hamlet és Rómeó alakját már fiatalon Debrecenben. Az ő színpadán nem gesztusokban, hanem gondolatokban játszott, ami elementáris hatást gyakorolt a közönségére.
A Őszinte Színház
A Madách Színházban eltöltött két évtized alatt olyan szerepeket alakított, ahol a morális dilemma volt a középpontban. Mensáros alakításai „nyitva hagyták a kérdéseket”, ahogy azt kritikusai fogalmazták meg. Filmen is emlékezetes maradt, például tragikus tanárfigurájaként az Aranysárkányban vagy a Szerelem című filmben finoman rezdülő orvosként. Jelenléte mindig különleges atmoszférát teremtett a színpadon.
Pódiumestjei
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni Mensáros életművéből, az a pódiumestjeihez köthető. A XX. század című, saját szerkesztésű estje 1963-ban gyökeresen átalakította a magyar előadó-művészetet. Mensáros nem csupán előadta a műveket, hanem értelmezte azokat, a közönséget magával ragadva mélyen elgondolkodtatva. Az előadás bevezetésekor be is tiltották, de végül több mint ezerötszázhúsz alkalommal játszották.
Emlékezete és Hatása
Mensáros László szellemi varázslatával hatalmába kerítette hallgatóságát, és ezért mindig visszatértek hozzá, hogy részesüljenek szellemi igézetéből. Az Arany-esteken a verset nem csupán elmondta, hanem arra ösztönözte a közönséget, hogy maguk is befejezzék a gondolatokat. A Hungaroton 1989-ben kiadott lemeze örökítette meg Arany János verseit, a színház iránti szenvedélyét és szeretetét tükrözve.
Tanár és Iránytű
Tanárként a Gór Nagy Mária Színitanodában generációk számára mitikus figurává vált, aki felvetette a kérdést: „Mit gondolsz erről valójában?” Mensáros László életét teológiai tanulmányokkal is gazdagította, hiszen számára a színház és a hit nem állt távol egymástól; mindkettőt az igazság keresésének tekintette.
Az Örökség
Mensáros László 1993 januárjában, Shakespeare Téli regéjének monológjával búcsúzott, és február 7-én csendesen távozott. Érdemeit számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, beleértve a Kossuth-díjat, a Jászai Mari-díjat, és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is. Posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, és a Magyar Művészeti Akadémia postumus honoris causa címet adományozott neki.
A művész születésének századik évfordulóján mára egyértelműen látható: Mensáros László életműve nem csupán a színház művészetéről szól, hanem az erkölcs, bátorság és a gondolkodás egyesítését képviseli. Januar 24-én a kortárs magyar színművészet legfontosabb alakjai emlékeznek meg róla az Örkény Színházban.
