1956-ban semmisült meg a legtöbb irat – ezt várja a levéltár főigazgatója az ügynökakták megnyitásától
Rengeteg irat elveszett, az ügynökök kétharmada továbbra is homályban maradhat az akták megnyitása után is. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója beszélt arról, milyen hatásai lesznek a november 4-én nyilvánosságra kerülő ügynökaktáknak.
Cseh Gergő Bendegúz szerint az érintettek előadhatják saját verziójukat, például azt, hogy az állambiztonsági irat tartalmával ellentétben nem hazafias indíttatásból, hanem zsarolás hatására lettek ügynökök. Arra a felvetésre, mennyire hitelesek a nyilvánosságra kerülő iratok, a szakember hangsúlyozta: nem minden esetben feltétlenül valós az állambiztonsági iratok tartalma, és egészen biztosan nagyon hiányosak.
– Nem kell mindent elhinni az állambiztonsági szerveknek és irataiknak! – figyelmeztetett a főigazgató. Szerinte a levéltáros feladata, hogy torzításmentesen megőrizze, és minél hozzáférhetőbbé, rendszerezettebbé, kereshetőbbé tegye az utókor számára a múlt iratait.
– A történeti valóság rekonstruálásának azonban csak az egyik szelete a hivatalos dokumentumok vizsgálata, azon kívül más forrásokat, nézőpontokat is meg kell vizsgálni, és mindezt kritikusan összevetni, ami már történészi feladat – közölte Cseh Gergő Bendegúz.
Tettesek és áldozatok
A társadalom jelentős része családi vagy szűkebb-tágabb ismeretségi körében, lakókörnyezetében, munkahelyi vagy más kapcsolatrendszereiben felfedezheti majd a november 4-étől nyilvánosan beazonosítható több tízezer egykori ügynök valamelyikét.
– Az iratnyilvánosság társadalmi következményeinek kezeléséhez pedig a levéltárosokon kívül más szakmák segítségére is szükség lesz – fűzte hozzá.
– A levéltár segít a közzétett iratok értelmezésében, megértésében, ám az érzelmi, erkölcsi feldolgozáshoz már mentálhigiénés szakemberek is szükségesek, továbbá sokat segíthet azoknak a tapasztalata, beszámolója, akik az iratokban rögzített eseményeket egykor átélték megfigyeltként vagy a másik oldalon ügynökként, tartótisztként – figyelmeztetett a főigazgató.
A 20. századi Magyarországon egy életút sok kanyart tartalmazhatott. Nem ritka, hogy valaki lelkes kommunista volt a világháború után, ám a Rákosi-rendszerből kiábrándulva 1956-ban forradalmárrá lett, utána az állambiztonság épp ezzel zsarolva beszervezte, egy idő után pedig ellenzékiként megfigyelte.
– Az áldozati és tettesi szerepek nem mindig egyértelműek, főleg egy diktatúrában. A megfigyelőket is megfigyelték, így ők sok esetben egyszerre tettesek és áldozatok. Nem beszélve arról, hogy a beszervezés gyakran durva zsarolással történt, így mielőtt az ügynök másokat a rendszer áldozatává tett, már maga is áldozattá vált. A diktatúra így működött – jegyezte meg Cseh Gergő Bendegúz.
Az ügynökök kétharmada továbbra is homályban maradhat
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az állambiztonsági iratok jelentős része hiányzik. Becslések szerint mintegy 150 ezer ügynököt foglalkoztathatott összesen a Rákosi- és a Kádár-rendszer, ám csupán valamivel több mint egyharmaduk neve ismert. Részletes, érdemi információ, például B-dosszié pedig csak mintegy 10 százalékukról van.
– A legnagyobb iratveszteség 1956-ban történt, sok megyében a felkelők megostromolták az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) központjait és az irattárakat is feldúlták, majd a forradalom leverése után visszatérő állambiztonságiak is nagyarányú iratmegsemmisítésbe kezdtek. Az 1960-as évek elején a legnagyobb koncepciós perek iratait semmisítették meg, aminek az lehetett az oka, hogy az akkori politikai elit számos tagja azokban a perekben közreműködőként vagy elítéltként részt vett – mondta a főigazgató.
Az 1970-es évek állambiztonsági irataiban azért keletkeztek óriási hiányok, mert tartótisztek a rendszerváltáskor vagy zsarolási potenciált láttak egyes náluk lévő iratokban és azért vitték magukkal, vagy éppen az ügynökeiket akarták védeni az iratok megsemmisítésével.
– A rendszerváltásoknak pedig szinte természetes velejárója, hogy a távozó elit különböző szintjein igyekeznek eltüntetni a kompromittáló iratokat. Ráadásul az állambiztonság már az 1980-as évek közepétől figyelte és tudhatta, kiből lehet fontos ember egy rendszerváltás után, és ennek megfelelően is kezelte – fejtette ki Cseh Gergő Bendegúz.
