Különleges kiállítás nyílt Budapesten Illyés Gyula 1956-os naplójából
Illyés Gyula eddig kevésbé ismert, 1956-os naplófeljegyzésein keresztül mutatja be a forradalom napjait a Petőfi Irodalmi Múzeum új kamarakiállítása. A dokumentumok különlegessége, hogy a költő nemcsak szemtanúja, hanem aktív résztvevője is volt a történelmi eseményeknek. A csaknem öt évtizeden át rejtőző feljegyzések 2014-ben kerültek elő, most pedig a forradalom hetvenedik évfordulóján a nagyközönség is megismerheti történetüket.
A napló újabb adalékot kínál Illyés 1956-os szerepvállalásának megismeréséhez. A dokumentumok csaknem öt évtizeden át lappangtak, mígnem 2014 áprilisában előkerültek. A feljegyzések később Atlantisz sorsára jutottunk – Naplójegyzetek 1956–1957 címmel, 2016-ban könyv formájában is megjelentek. A Tiszta egű október végi napok – A forradalom Illyés Gyula naplójában című kiállítás 2027. január 31-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat kurátora Szekér Nóra történész, társkurátora Kodolányi Judit.
Az Egy mondat a zsarnokságról a forradalom jelképe lett
Illyés Gyula az Egy mondat a zsarnokságról című monumentális költeményét 1950-ben vagy 1951-ben írta, amely az ekkorra már széles körű társadalmi tapasztalattá vált elnyomás szorongató érzését rögzítette. A magyar társadalom ekkorra már egyértelműen megtapasztalta a zsarnokság különböző eszközeit, így a megfigyelést, a megfélemlítést, a koncepciós pereket, a kitelepítéseket vagy a fizikai erőszakot. A költeményt a hatalom természetét feltáró állításai miatt Illyés titokban tartotta, illetve csak legszűkebb baráti körének engedte, hogy elolvassák.
Ezen a helyzeten az 1956-os forradalom változtatott, amikor az Irodalmi Újság nevezetes 1956. november 2-án kiadott számában az olvasók elé került. A vers a forradalom egyik jelképes művévé vált. A költemény keletkezésének körülményeiről Illyés Mária idézte fel édesapja életének és munkásságának kevésbé ismert részleteit.
Illyés 1948 után már nem vállalt politikai szerepet
Illyés Gyula a harmadik utas, úgynevezett népi-nemzeti és baloldali parasztpolitikai irányvonalat képviselte. Politikai gondolkodása nem sorolható be a klasszikus jobb- vagy baloldali kategóriákba; pályája során a baloldali radikalizmus és a nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettség egyedülálló ötvözetét képviselte. A paraszti származású Illyés Gyula (1902–1983) a népi mozgalom kiemelkedő szerzője, a 20. századi magyar irodalom egyik legelismertebb alkotója volt, aki a második világháborút követően egyértelműen a nemzet első költőjének számított.
Politikusként 1945 és 1946 között a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, 1945-től a nemzetgyűlés tagja, majd 1947 és 1948 között országgyűlési képviselő. Illyés az újrainduló Válasz című folyóirat szerkesztői feladatait is ellátta 1946 és 1949 között. A tehetséges szerzőt 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, a kiépülő kommunista hatalom döntésének alapján 1948-ban és 1953-ban Kossuth-díjat, míg 1950-ben József Attila-díjat kapott. Illyés azonban 1948-at követően már nem vállalt politikai szerepet, és a kiépülő, az élet minden területére egyre inkább ránehezedő diktatúra elől belső emigrációba vonult.
Az Akadémia tagságát életében már nem nyerhette vissza
1949-ben az Akadémia tagjaként Illyés közvetlenül is szembesült a kommunista hatalom természetével, mely egyet jelentett a testület szovjet típusú átszervezésével és egyes tagok kizárásával. Utóbbinak ő maga is áldozatul esett, hiszen a szervezeti átalakítások során megszüntették az I. Osztály Széptudományi Alosztályát, ezáltal kizárták a szépírókat a testületből. Illyés akadémiai tagságát életében már nem is nyerhette vissza; 1989-ben rehabilitálta az Akadémia közgyűlése.
