Október huszonharmadika: egy nap, amely megrengette a világot
1956 nyarán már jól érzékelhető volt az az egyre erőteljesebbé váló erjedés, amit az elnyomó kommunista rendszerrel szembeni általános elégedetlenség váltott ki a magyar társadalomban. A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által október 23-ra meghirdetett békés demonstrációt Piros László belügyminiszter először betiltotta, majd a tiltást visszavonva mégis engedélyezte. A megmozdulás estére általános rendszerellenes felkelésbe torkollott, és a pártvezetés kezéből késő estére teljesen kicsúszott az események feletti kontroll.
A formálódó forradalmi hangulat jeleként Rajk László 1956. október 6-i újratemetése békés rendszerellenes tüntetéssé változott. Október 16-án a szegedi egyetemisták nagygyűlése kimondta, hogy testületileg kiválnak a kommunista ifjúsági szervezetből, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségből, és elhatározták a párttól független Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalapítását. A következő napokban az ország nagy egyetemeinek diáksága sorra bejelentette csatlakozását.
A MEFESZ október 22-én éjszaka, a Műegyetem épületében tartott gyűlésén tizenhat pontba szedte legfontosabb követeléseit. Ezek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a mecseki uránkészlet világpiaci áron való értékesítése, a titkos szovjet-magyar uránmegállapodás nyilvánosságra hozatala, valamint a valóban demokratikus többpárti választások kiírása. A diákok követelték a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot, a Rákosi-címer Kossuth-címerre való felváltását, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását és a Sztálin szobor lebontását. A 16 pontban szerepelt a koncepciós perek fő felelőseinek büntetőjogi felelősségre vonása is. A MEFESZ másnapra, október 23-ra békés tüntetést hirdetett meg.
A pártvezetés először betiltotta a demonstrációt, amit október 23-án délelőtt a rádióban is beolvastak. Miután a szervezők bejelentették, hogy a tiltás ellenére is megtartják a tüntetést, a Központi Vezetőség meghátrált, és utasította Piros Lászlót a tiltó határozat visszavonására. A tüntetés délután három órakor kezdődött a bölcsészkar épületétől. A diákok a Petőfi szoborhoz vonultak, ahol Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, majd a Tanács körúton és a Margit-hídon át a Bem szoborhoz mentek. A menethez egyre többen csatlakoztak, így mire a Bem térre értek, mintegy 250 ezer fős tömeg gyűlt össze. A jelszavak között szerepelt a „Ruszkik haza!” és a „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”
Az MDP székházában eközben a Központi Vezetőség határozatot hozott Nagy Imre visszavételéről a Politikai Bizottságba, kora este pedig az Elnöki Tanács Nagy Imrét nevezte ki a Minisztertanács új elnökévé. A tüntetők egy része a Kossuth térre vonult, ahol Nagy Imre este kilenc óra körül lépett a Parlament erkélyére. Az „Elvtársak!” megszólítást hangos pfujolás fogadta, sokak kiáltották, hogy „Nem vagyunk elvtársak!”. Nagy színtelen hangon elmondott beszéde csalódást keltett, mert csak az 1953-as reformok folytatását ígérte.
Ezzel egy időben a Városligetben gyülekező tömeg ledöntötte a nyolc méter magas Sztálin szobrot, a diktátor bronzfejét lángvágóval eltávolították, és a Blaha Lujza térre vontatták, ahol közszemlére állították ki. Az események a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székháza előtt forrósodtak fel igazán, ahol a tömeg a környező házak ablakaiba kihelyezett rádiókból hallgatta Gerő Ernő este nyolckor elmondott beszédét. Gerő fenyegető hangú beszédében kilátásba helyezte, hogy a „fasiszta és reakciós ellenforradalmárokkal” szemben a párt bármilyen eszközzel készen áll a „munkáshatalom” megvédésére. Az indulatokat tovább szította, hogy Benke Valéria, a Rádió elnöke nem volt hajlandó beolvastatni a MEFESZ tizenhat pontját. A Rádió kapuit bezárták, az épületbe vezényelt ÁVH-s alegység pedig homokzsákos lőállásokat épített ki az emeleti ablakokban.
A Rádió épületénél este 11 órakor az ávósok figyelmeztetés nélkül belelőttek a tömegbe, halottak és sebesültek tucatjai maradtak az utcán. Hamarosan teherautók érkeztek, amelyekről fegyvergyári munkások puskákat és lőszert osztottak a felkelőknek. A Honvédelmi Minisztérium a piliscsabai harckocsiezred néhány páncélosát rendelte ki az ávósok felmentésére, azonban az első T-34-es harckocsi tornyára nemzeti színű lobogót tűztek, jelezve, hogy a katonák átálltak a felkelők oldalára. A harckocsi egy robbanógránátot lőtt ki arra az emeletre, ahonnan az ávósok tüzeltek, az erősítésként kivezényelt katonák pedig megtagadták, hogy a felkelők ellen forduljanak. A Rádiót az ávósokat legyűrve kora reggelre bevették a forradalmárok.
A Magyar Rádió ostromával kezdődött el a kommunista diktatúra elleni fegyveres küzdelem, az elnyomó hatalom ellen fellázadt magyar nemzet szabadságharca. Október 23-a nem csak a magyar, hanem a világtörténelemben is fontos mérföldkővé vált.
