Liechtenstein–Gibraltár: csend, drága jegyek és üres lelátók a vaduzi Rheinparkban
Október 5-én a Nemzetek Ligája negyedik fordulójában Liechtenstein válogatottja Gibraltár csapatát fogadta a vaduzi Rheinpark Stadionban. A mérkőzés különleges körülmények között zajlott: a lelátók szinte üresek maradtak, a találkozót gyakorlatilag nézők nélküli hangulat jellemezte.
A stadionban a belépő ára is figyelemre méltó volt: a legolcsóbb felnőttjegy átszámítva tízezer forint feletti összegbe került, és a nézők jelentős része interneten vásárolta meg a jegyét. A kapott egyoldalas dokumentum színes és minden lényeges információval ellátott volt, a kezdés előtt egy órával pedig megnyitottak egy pénztárt is, így minden érdeklődő bejuthatott. Összehasonlításképpen: 2003 novemberében a magyar–észt (0–1) találkozót 457-en látták az Üllői úton, a Rheinparkban ennek több mint kétszerese volt a létszám.
A biztonságiak már bő három órával a kezdőrúgás előtt gyülekeztek, a beengedést azonban szigorúan csak 19.45-kor kezdték meg. A lelátó négy oldalából csupán egyet nyitottak meg a nézők előtt. A várakozás alatt a szomszédos, kiváló minőségű műfüves edzőpályán az ifjúsági csapat edzésének végét lehetett megfigyelni, a fiatalok vadonatúj labdákkal passzolgattak egymással.
A felnőttmérkőzés játékképe elsősorban a pontatlanságokról maradt emlékezetes: a hátul passzolgatás egészen jól ment, de amint előre kellett volna juttatni a labdát, az átadás vagy az átvétel rendre pontatlan volt. A bemelegítésnél még akadtak bravúros megmozdulások, a csapattársak lelkesen tapsolták meg az egy-egy látványos cselt vagy lövést, leginkább a 18 éves Alessandro Lo Russo bombagóljait.
A hercegség szurkolói szűk két éve egyetlen gólnak sem örülhettek odahaza, és ebben az időszakban mindig vereség után kellett távozniuk az arénából – ezúttal sem volt másképp. A hangulatból ezt nehéz lett volna leszűrni, szurkolás ugyanis gyakorlatilag nem volt: egy-egy szabadrúgásnál vagy helyzetnél csupán szórványos taps hallatszott. még a himnusz után is nagyobb volt a hangzavar, mint bármikor a találkozó alatt. A nézőtéren többek között a Bayern München helyi szurkolói klubjának több tagja is helyet foglalt.
A szűk harminc éve épült stadion mosdója és büféje modern. A néhány vendégszurkoló egyike mindkét gólnál épp a büfétől sétált vissza a helyére, hogy ott ünnepelhessen a tízéves fiával; a gyermek boldogan lobogtatta a gibraltári zászlót Arsenal-mezben. Nem volt váratlan, hogy a lefújás után az Ágyúsok gibraltári játékosa, James Scanlon neki adta a mezét. Több csapattársa is elajándékozta a szerelését a pálya mellett összegyűlt – akár liechtensteini – fiataloknak, a hazaiak közül azonban senki nem tett így, ami láthatóan többeknél csalódást okozott kifelé menet.
Novemberben Azerbajdzsánt fogadja ugyanitt, majd Litvániába látogat a hercegség válogatottja, amely akármilyen eredményt is ér el, a megszűnő D ligából biztosan feljut a C divízióba. A körülmények alapján ott is könnyedén helytállhatna a csapat, a jelenleg mutatott játékot és a szurkolói támogatás hiányát látva azonban már aligha.
