Rejtélyes csomók a középkori szupernóva körül
Az 1181-ben feltűnt szupernóva maradványa, a Pa 30 jelű objektum körül a hawaii Mauna Keán működő Gemini North távcső friss felvételei szerint a korábbiaknál mintegy tízszer több szálas szerkezet látható. A felvételek alapján a csillagászok új támpontot kaptak a szokatlan robbanás és a csillagot körülvevő környezet természetének megértéséhez.
„Ezek a felvételek az eddigi legtisztább képet adják a Pa 30 szerkezetéről, és az eredmény nagyban eltér attól, amire számítottunk” – mondta Timothy Cunningham, akinek kutatócsoportja a The Astrophysical Journal szakfolyóiratban megjelent tanulmányában tette közzé megállapításait. „A filamentumok nem sima sávokból, hanem apró csomók láncolataiból épülnek fel; ez új támpontokat ad ahhoz, hogy megértsük a csillag körüli tér állapotát a robbanás előtt, valamint azokat a fizikai folyamatokat is, amelyek a szétterjedő anyagot formálták” – emelte ki a felfedezés jelentőségét a kutatócsoport vezetője.
Zombicsillag a felhő mélyén
A csomószerű képződmények a csillagot körülvevő anyag hőmérséklet- vagy sűrűségbeli eltéréseiből származhattak, miközben a robbanásból származó anyagtörmelék szétterjedt. A Pa 30 emellett egy további szokatlan jellemzővel is rendelkezik: egy megmaradt csillag szinte pontosan a maradvány középpontjában helyezkedik el.
Ez azért számít igencsak szokatlannak, mivel a szupernóva-robbanáskor felszabaduló hatalmas energia a csillagokat rendszerint messzire eltaszítja az eredeti helyükről. A kutatók szerint a Pa 30-nál tapasztaltak arra utalnak, hogy a robbanás eredetileg rendkívül szimmetrikus volt.
Az Iax típusú szupernóvák
A Pa 30 Iax típusú szupernóva-maradványnak számít. A hagyományos, a csillagot teljesen megsemmisítő Ia típusú szupernóvákkal ellentétben az Iax típusú esemény egy fehér törpe csillag alacsonyabb energiájú, nem teljes erejű robbanása, amely után „zombicsillagnak” nevezett maradvány maradhat vissza. A Pa 30 az egyetlen eddig felfedezett Iax típusú szupernóva-maradvány.
