Ő volt Shakespeare magyar hangja, nélküle nem létezne a modern magyar színházi beszéd
Tizenöt éve, 2011. október 11-én hunyt el Mészöly Dezső Kossuth-díjas költő, műfordító és dramaturg, akinek Shakespeare-fordításai a magyar színházi kultúra fontos részévé váltak. Nem csupán a szavak jelentését akarta átadni: azt kereste, hogyan szólalhatnak meg a négyszáz éves drámák természetesen, elevenen a magyar színpadon.
Villon, a költészet és a televízió
Mészöly Dezső életműve jóval túlmutat Shakespeare fordításain. Költőként, dramaturgként, tanárként és televíziós szerkesztőként is dolgozott. 1963-ban a Magyar Televízió munkatársa lett, ahol 1978-ig tevékenykedett. A szélesebb közönség később a Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetőjeként is megismerhette. A műsor játékos formában közelített az irodalomhoz: a résztvevők idézeteket értelmeztek, szerzőket próbáltak felismerni, és kevésbé ismert irodalomtörténeti történeteket idéztek fel. A kezdeményezés olyan közönséghez is közelebb vitte az irodalmat, amely ritkábban találkozott a klasszikus művekkel.
Villon fordításaiban másfajta kihívással szembesült, mint Shakespeare esetében, de a feladat lényege hasonló volt. A középkori francia költő verseiben a nyers humor, a játékosság, a mulandóság és az emberi esendőség egyszerre van jelen. Ezeket a sajátosságokat nem lehet pusztán szó szerinti fordítással visszaadni: a költői hangot is meg kell teremteni a célnyelven. Mészöly saját verseket is írt, első önálló verseskötete, az Önarckép retus nélkül 1975-ben jelent meg. Munkásságát 1999-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2011. október 11-én, 93 éves korában hunyt el.
