Válságról válságra a közpolitikai zűrzavar tükrében
A jelenlegi uniós vezetés az euró bevezetésével vitathatatlanul az egyik legkiemelkedőbb hibáját követte el, amelynek következményei messzemenőkig kihatottak a gazdasági stabilitásra. Az euró bevezetésének hatásai olyanok, mintha egy Mercedes-t egy Trabanttal összefonva indítanánk el, hogy versenybe szálljon a Ferrarikkal. E szimbolikus hasonlat egész jól illusztrálja a helyzet komolyságát, hiszen az unió eddigi gazdasági fejlődése drámai módon lelassult.
Ez a lassulás részben a maastrichti kritériumok bevezetésének következménye. Az államháztartás hiányának három százalékos határra szorítása folyamatos megszorító intézkedéseket igényelt, amely különösen megterhelte a dél-európai országokat. E régiók gazdaságainak túlzott eladósodása egyértelműen megmutatta a közös valuta gyengeségeit, és megkérdőjelezte az unió tudatos gazdaságpolitikáját.
A legfrissebb elemzések, mint például a Draghi-jelentés, rávilágítanak az unió elégedetlenségi okaira, ám csak a következmények felszíne mögé látnak, anélkül, hogy igazán mélyebb okokat tárnának fel. A történelem tanulságai alapján összehasonlításként Rákosi Mátyás kísérletei is említésre méltóak, hiszen most is a problémák gyökerét nem a nyilvános riportokban található jelenségekben kell keresni, hanem az unió élén álló politikai filozófia irracionalitásában.
A klímapolitika terén az uniós vezetés még súlyosabb hibát vétett. E politikának nemcsak gazdasági hatásai, hanem ideológiai megalapozottsága is megkérdőjelezhető. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által benyújtott modellek nem tekinthetők abszolút bizonyítékoknak, csupán valószínűségi feltételezéseknek, amelyek mögött komoly tudományos viták állnak.
Emellett Európa energiaellátásának biztosítása is problémás. A nap- és szélerőművekre alapozott jövőképek figyelmen kívül hagyják a megújuló energiaforrások valós költségeit, míg atomerőművek szisztematikus leépítése és az elérhető tudományos bázis eróziója jelentős kockázatot rejt magában. Németország például a Zöldpárt politikai képviselete alatt az elmúlt évtizedben több atomerőművet zárt be, ami részben hozzájárult a termelés csökkentéséhez.
A német nyomásra bevezetett politikák nemcsak a jelenlegi energiakérdésekre, hanem a gazdasági növekedésre is komoly hatással vannak. Az unió folyamatosan akadályozta az új atomerőművek építését, ami a tudományos szakemberképzés csökkenéséhez vezetett, Hungary is bőven szenved a jól képzett munkaerő hiányától.
A Draghi-jelentés hangsúlyozottan az uniós piac egységének további fokozását sürgette, ami az egyes országok megtakarításainak központosítását jelenti. Ez újabb lépést jelentene az európai birodalom felé, amellyel gazdasági együttműködések is létrejöhetnek, anélkül, hogy a közös valuta bevezetésére lenne szükség, hiszen világszinten is képesek vagyunk létrehozni versenyképes nagyvállalatokat.
Ahhoz, hogy valódi változások történhessenek az unió keretein belül, gyökeres filozófiai átalakulásra van szükség a vezetésben. Amíg ez nem valósul meg, a gazdasági válságból való kilábalás esélyei csekélyek maradnak, és a válságok ciklikus megjelenése mindennapi realitássá válik.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója, aki a fent említett témákról továbbá bővebb elemzéseket is írt korábbi cikkeiben.
